A második világháború az iparszerű népirtás korszaka. Zsidó és cigány honfitársaink haláltáborokba deportálásáé. Emberek százezreinek elpusztítása pótolhatatlan veszteséget okozott nemzetünknek. 70 éves tapasztalatunk, hogy a magyar állam soha, semmilyen ideológia nevében sem fordulhat a saját polgárai ellen. Épp ellenkezőleg. Mindig, minden körülmények között meg kell védenünk állampolgárainkat.
A hitleri nemzetiszocializmus fekete diktatúrájából a szovjet szocializmus vörös diktatúrájába kergetett bennünket a 20. század. Erre a diktatúrára először 1956-ban mondtunk nemet. Szabadságharcunkat a szovjet csapatok leverték, de szabadságvágyunkat megtörni nem tudták. Ezért válhattunk a világ számára a szabadság nemzetévé.
1989-re végre elérkezett az idő, hogy véget vessünk a ránk kényszerített diktatúrák évtizedeinek. 25 évvel ezelőtt a változások olyan erejűvé váltak, melyeket feltartóztatni már nem lehetett. Közös akaratunkból született meg függetlenségünk, demokráciánk, szabadságunk. Mi, magyarok indítottuk el a vasfüggönnyel szétszakított Európa újraegyesítését. Ekkor tettük egyértelművé ismét, hogy hűek maradtunk a Szent István-i örökséghez.
Államalapító szent királyunk nyugatra tekintett. Ez tartott meg bennünket az időben. Ez tett bennünket ezredéves államisággal rendelkező európai néppé. Szabadságunknak és függetlenségünknek is ez a legfontosabb forrása.
Tisztelt Honfitársaim!
A múlt tapasztalataiból okulva ma nekünk kell Szent István magyarjainak munkáját folytatni. Nekünk kell közös megoldásokat találni közös kérdéseinkre. Nekünk kell elkerülni a múltunkból ismert veszélyes csapdákat csakúgy, mint saját korunk újabb és újabb buktatóit. Nekünk kell megtartani, és új, 21. századi értékekkel gyarapítani államiságunkat. Mint ahogy nekünk, mai magyaroknak kell képesnek lennünk arra, hogy olyan magasra emeljük országunkat, amint erőnkből és tehetségünkből telik.
A közös sikerhez négy dolgot érdemes szem előtt tartani.
A hétköznapok minden nehézsége ellenére méltányolnunk kell annak jelentőségét, hogy békében és szabadságban élhetünk.
Több tiszteletet kell adunk egymásnak. Örülnünk kell mások sikerének. Nem érdemes a másik kárát akarnunk, mert attól még senkinek sem lesz jobb, ha a másiknak rosszabb.
Vissza kell állítanunk a teljesítmény megbecsülését, mert csak ez viheti előre személyes és közös sorsunk alakulását.
És be kell látnunk, úgy kell gazdálkodnunk természeti erőforrásainkkal, hogy azokat megóvjuk gyermekeink és unokáink számára is.
Kedves Honfitársaim!
Ne feledjék, hogy ezen az ünnepen Önök az ünnepeltek! Államunk minden polgára, nemzetünk minden tagja. Minden magyar, mindenki, aki szívével is érti e négy szó jelentését:
„A haza minden előtt.”
