Megtanulhattuk, hogy csak a nyugati polgárosodás révén őrizhetjük meg, gyarapíthatjuk értékeinket, emelhetjük magasra országunkat. Miként azt is, hogy országunk függetlensége és szabadságunk nem adomány, nem örök időkig tartó állapot, hanem olyan felbecsülhetetlen érték, amelynek birtoklásáért minden nemzedéknek meg kell küzdenie.
Megtanulhattuk, hogy felemelkedés csak akkor születik, ha az állam és polgárai közötti felelősség egyensúlyban van. Ha az állam nemcsak felelősséget tesz polgárai vállára, hanem maga is felelősséggel viseltetik polgárai iránt.
Az elmúlt ezer évből megtanulhattuk azt is, hogy ellenfelek helyett szövetségeseink számának gyarapításán érdemes dolgoznunk. Ez a legjobb módja, hogy megvédjük országunkat és megóvjuk hazánkat. Az ország gyarapodásának alapvető feltétele, hogy képesek legyünk megvédeni mindazt, ami a miénk.
Ezért fejezem ki megkülönböztetett tiszteletemet azoknak a honvédtiszteknek, akik ma esküt tesznek arra, hogy életük árán is megvédik Magyarországot, megóvják hazánkat.
Tisztelt Eskütevők!
Az Önök legfontosabb feladata békénk biztosítása. Szolgálat.
Szolgálat azért, hogy hazánk a NATO szövetségeseként mindig elegendő erővel rendelkezzen ahhoz, hogy békénket senki se merje háborgatni. Miként az Önök feladata az is, hogy szövetségesi hűséggel szolgálják a magyar érdekek és az euro-atlanti értékek védelmét.
Önök egy olyan nemzedék tagjai, amely nem ismeri a háborút. De az Önök nagyszülei és dédszülei máig emlékeznek arra, hogy mennyi szenvedést, pusztítást és véráldozatot jelent, ha háború dúl országunk területén.
Kívánom Önöknek, kívánom országunk minden polgárának, hogy Önök majd nagyszülőként csak a béke évtizedeiről mesélhessenek unokáiknak.
A hadsereg főparancsnokaként szolgálatukhoz ennek reményében kívánok erőt, egészséget!
Tisztelt Honfitársaim!
Különös év az idei esztendő.
Száz éve tört ki az emberiség történelmének első világháborúja.
Hetven esztendővel ezelőtt kezdődött el és öltött tragikus méreteket zsidó és cigány honfitársaink haláltáborokba deportálása.
25 évvel ezelőtt vált visszafordíthatatlanná a békés polgári átalakulás folyamata.
15 évvel ezelőtt sikeresen csatlakoztunk a NATO-hoz, a világ legerősebb katonai szövetségi rendszeréhez.
És 10 évvel ezelőtt váltunk az Európai Unió tagjává.
Különös együttállása ez a sorsfordító események évfordulóinak. És mindegyikből érdemes tanulnunk.
Az első világégés – a Nagy Háború – minden korábbinál súlyosabb traumát okozott hazánknak. Alig van olyan magyar család, amelynek ne lett volna vesztesége. Fiaink százezreit veszítettük el, odalett országunk területének több mint kétharmada, honfitársaink fele rekedt határainkon kívül. Hosszú időre szétszakították nemzetünket.
