Magyar Honvédek!
A mai nap – a magyar nemzet születésnapja – az Önök életében igazi fordulópont. Az Önök elődei 560 esztendővel ezelőtt, a Duna és a Száva találkozásánál történelmi leckét adtak vitézségből Európának. A nándorfehérvári győzők 1456-ban hosszú évtizedekre bezárták az ország és Európa kapuját az oszmán-török birodalom hódító szándéka előtt. A honvédő seregek élén két, egymástól ugyancsak különböző egyéniség állt akkor. Hunyadi János, egy tehetséges, gyakorlatias, higgadt hazafi, az ellenfelet jól ismerő, hadjáratokban és csatákban edződött hadvezér. Mellette Kapisztrán Szent János, egy szenvedélyes, végsőkig elszánt, a vértanúságra is kész pap, a hit embere, akinek hősi elszántsága mindenkit magával ragadott. A kétféle természet, kétféle akarat jól kiegészítette egymást.
Együtt lett naggyá a bátorság és a merészség, a türelem és a szent hevület, a hidegvér és a buzgó odaadás. Csupa nélkülözhetetlen erény, amely a hősi honvédelemben forrt eggyé. Hazánk szolgálata során kívánom Önöknek ugyanezeket az erényeket. Kinek-kinek ami jellemébe vág, amellyel szolgálhat, amelynek segítségével helytállhat választott hivatásában. Ezeknek az erényeknek kellett 560 évvel ezelőtt összeforrniuk ahhoz, hogy a hazájukat védő vitézek az ostrom során rommá lőtt bástyák omladékain is meg tudják őrizni Nándorfehérvárt. Ahogy annyiszor történelmünk során, a falak ereje most sem a kőben volt, hanem a védők lelkében.
Ezért olyan nagyszerű érzés minden délben hallani a harangszót, ami nap nap után a magyarok hősiességére emlékezteti Európát, immár 560 éve.
Katonák! Honfitársaim!
Legyünk büszkék magyarságunkra! Legyünk büszkék rá a himnuszt énekelve, zászlók alatt lépkedve, nemzeti színekbe öltözve. Legyünk büszkék a magyarok eredményeire, a magyar találmányokra és a magyarok találékonyságára!
Legyünk büszkék sportolóinkra! És érezzük azt, hogy együvé tartozunk, amikor a dobogó tetején magyarok állnak, amikor a piros-fehér-zöld zászló a magasba kúszik, és amikor közösen énekeljük: „Isten, áldd meg a magyart”!
