Jeles napokon jó szokás szerint összegyűlünk, hogy az együttlét örömében osztozva közösen adjuk meg a tiszteletet az ünnepnek és az ünnepeltnek. Így van ez családi és közösségi ünnepeinken is. Mert minden ünnep egy-egy fontos alkalom az életünkben.
Augusztus 20-a is ilyen. Államiságunk ünnepe. Ez a nap nemzeti önbecsülésünk napja, amelynek politikai nemzetünk az ünnepeltje. Ennek a napnak mi magunk vagyunk az ünnepeltjei, mi mindannyian, akik magyarként együtt alkotjuk államunkat, együtt alkotjuk nemzetünket.
Amikor augusztus 20-át ünnepeljük, akkor nem csupán államalapító szent királyunk emléke előtt hajtunk fejet, nem csupán azoknak adunk tiszteletet, akik az elmúlt ezer esztendőben előttünk járva megőrizték államiságunkat, de tiszteletet adunk egymásnak is.
Minden magyarnak. Hazánk minden egyes polgárának. A mai napon születő gyermekektől a tisztességben megőszült dédszülőkig. A legkisebb falvakban élőktől a fővárosiakig.
Tisztelt Honfitársaim!
Államfőként a mai napon legfontosabb feladatomnak tartom, hogy magam is tiszteletemet fejezzem ki minden honfitársamnak.
Tiszteletemet fejezzem ki az édesanyáknak és az édesapáknak. Szülőként megélt örömeik, szülőként meghozott áldozataik pótolhatatlan hozzájárulást jelentenek nemzetünk megmaradásához, mivel a szülői szeretet a szülőföld szeretetét is megerősíti gyermekeinkben. Legyünk büszkék gyermekeinkre, és még a legnehezebb pillanatokban is legyen elég erőnk és türelmünk ahhoz, hogy okos és követendő példát mutassunk számukra.
Tisztelet a nagyszülők nemzedékének is. Életbölcsességük, emberi példájuk gazdagítanak bennünket. Mindaz, amit életükben megtapasztaltak, nemzetünk közös értékévé válik. Minden megszenvedett igazságuk, minden megőrzött reményük a mi életigenlésünket, a mi tenni akarásunkat erősíti.
És tisztelet hazánk fiataljainak is. Nyitottságuk, alkotóenergiájuk, tehetségük, szorgalmuk jelenti hazánk jövőjét. Kívánom, legyenek sikeresek, váltsák valóra álmaikat, és érjék el kitűzött céljaikat! Ne ijedjenek meg sem a kihívásoktól, sem az esetleges kudarcoktól, mert minden cél elérése sok-sok kitartást, erőfeszítést kíván, és mert nincs olyan sikerhez vezető út, ami ne lenne megannyi tanulságos kudarccal is szegélyezve.
Tisztelt ünneplő Közösség, kedves Honfitársaim, államalkotó Magyarok!
Alig több mint 30 emberöltőnyi idő telt el Szent István államalapítása óta.
Ez a több mint ezer esztendő itt lüktet ereinkben. Itt munkál szokásainkban, jellemünkben, hitünkben, reményeinkben. Itt munkál egész kultúránkban. Az egymás nyomába lépő nemzedékek sorsából mi, mai magyarok megtanulhattuk, hogy a mi igazságunkat, a mi érdekeinket nekünk magunknak kell képviselnünk, és azt is, hogy a mi érdekeink gyakran csak mások érdekeivel együtt érvényesülhetnek.
Megtanulhattuk, hogy a minket megillető tiszteletet nekünk magunknak kell megkövetelnünk, miként azt is, hogy ezt a tiszteletet a másoknak megadott tisztelettel érdemelhetjük ki.
De megtanulhattuk azt is, hogy tévedéseinkért, hibáinkért és bűneinkért mindig nagy árat kell fizetnünk. Hibáinkból nekünk kell okulnunk, bűneinkért nekünk kell vezekelnünk.
