Felidézek Önöknek három történetet. Számomra a legmegindítóbb történetek egyikét feleségem, Anita mesélte. Azokban a napokban három idős emberrel találkozott egy kis faluban. Koruknál fogva ők nem tudtak részt venni a nehéz fizikai munkában, de valahogy mégis segíteni akartak. Ezért napokon át százával készítették a szendvicseket, amiket fiatal önkéntesek vittek ki a gátakra. Egyikük kente, másik szalámival rakta meg, a harmadik csomagolta a kenyereket oly türelmesen, olyan büszkén és oly sok szeretettel, mintha minden egyes kenyér saját unokájának készülne. Isten áldja meg őket, és velük együtt mindazokat, akik az önzetlen tenni akarásra mutattak példát.
A másik történet székely fiatalokról szól. Ők autóba ültek, amikor a bajnak hírét vették, és testvéri helytállással küzdötték végig a védekezést. Köszönet illeti őket és mindazokat, akik arra mutattak példát, hogy összetartozásunk csakugyan erősebbé tesz minket.
A harmadik történet hadseregünkben szolgáló két katonánkról szól. Miletics Andrea főtörzsőrmesterről és Füsi Csaba zászlósról. Június 8-án lett volna az esküvőjük. De az árvíz keresztülhúzta számításukat, így az ifjú jegyespár esküvője tervezett napján is a gátakon dolgozott, méghozzá egy igen nagy veszélyben lévő falu határában, Győrújfalunál. Szomorkodás helyett úgy döntöttek, hogy ott a gáton mondják ki egymásnak a boldogító igent. Hiába, a szerelem és az egymás iránti szeretet nagyobb úr minden áradatnál! Innen is kívánom nekik, legyen boldog az életük, legyen boldog a házasságuk!
Tisztelt esküt tevő magyar Honvédek!
A haza, amelynek védelmezésére Önök most egész nemzetünk előtt fogadalmat tettek, nem csupán négyzetkilométerekből, hanem milliónyi ilyen lélekemelő történetből és pillanatból áll.
Nekünk, magyaroknak van mit megőriznünk, van mit oltalmaznunk, és van mit a jövő nemzedékeknek továbbadnunk.
Nagy értékek munkálnak nemzetünkben. Önök és bajtársaik mindennek védelmezését választották hivatásul. Jó érzés tudni, hogy békében is számíthatunk helytállásukra.
Magyarország államfőjeként és hadseregünk főparancsnokaként minden honfitársunk nevében szívből mondok köszönetet minden bajtársuknak, és gratulálok Önöknek esküjük alkalmából! Szolgálják fogadalmukhoz híven szeretett hazánkat!
Tisztelt Honfitársaim, most Önökhöz, és a világban élő minden magyarhoz fordulok!
Mindenkihez, akinek fontos közös életünk és Magyarország boldogulása. Mindenkihez, aki érti és érzi, hogy hetekkel ezelőtt nemcsak a közösen átélt veszély, hanem a közös cselekvés értelme hozott közelebb minket egymáshoz. A közös szándék, hogy meg kell védenünk országunkat. A közös akarat, hogy egymás javára kell cselekednünk, nem azt kérdezve, hogy te mit tehetnél értem, hanem azt, hogy én mit tehetnék érted.
Zárjuk jól szívünkbe ezeket a pillanatokat. Mert ezek a 21. századi új lelki kiegyezésünk első reményteljes jelei. Közös élményünkké tették mindazt, amit Széchenyi István oly szépen és oly egyszerűen fogalmazott meg: „…egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
Ezért államiságunk ünnepén azt javaslom, tegyük mindennapjaink részévé Széchenyi István gondolatát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tavaly augusztus 20-án azzal búcsúztunk egymástól: ha a lélek emelkedik, vele emelkedik minden.
Azt kívánom, hogy az összefogás felemelő pillanatait hosszú időre zárjuk a szívünkbe. A lehető legtovább őrizzük meg ezt a közösen megélt sikert. S vele együtt őrizzük meg azt is, hogy ki-ki mit érzett lelkében, amikor testvérként segített honfitársán. Mert ez az összefogás és ez a közösen megélt siker jobbá és erősebbé tett minket.
Mennyivel erősebbé válhatunk még, és mennyivel jobbá tehetjük közös életünket, ha új, 21. századi belső kegyezésünket tartósan kiteljesítjük?
Mert ha a megértés szándéka mindig ott jár majd indulataink előtt, ha nap mint nap azt tapasztaljuk majd, hogy egymás tisztelete és segítése milyen reményteljes utakat nyit meg mindannyiunk számára, és ha azt is megtapasztaljuk, hogy a teljesítmény megbecsülése mennyi új lehetőséget nyit meg közös felemelkedésünk előtt, akkor az is új értelmet nyer majd a számunkra, hogy mi mindent jelenthet nekünk, 21. századi magyaroknak az a négy szócska, amit eleink bíztak ránk:
„a haza minden előtt.”
