Brazíliába jövet nagy meglepetéssel olvastam, milyen sok magyar egyetemi tanár dolgozik a São Pauló-i Egyetemen.
Nem kis büszkeséggel hallottam, mennyire fontos részük volt – és van – abban, hogy az egyetem immár régóta Latin-Amerika legnagyobb tekintélyű felsőoktatási intézménye.
Ezek a honfitársaink és másutt dolgozó, hasonlóképpen elismert kollégáik ma megalakítják a Magyar Professzorok Brazíliai Klubját. Örömmel támogatom ezt a kezdeményezést, és valóra váltásához sok sikert kívánok!
Mérnökökből, vegyészekből, orvosokból, közgazdászokból, biológusokból, fizikusokból és matematikusokból áll majd ez a fórum, ami sokszínűsége miatt jó lehetőséget kínál majd a tudomány területeit áthidaló eszmecserére. A klub tagjait arra buzdítom, hogy – a földrajzi távolság ellenére – magyarországi kollégáikkal is erősítsék kapcsolatukat.
Ehhez szívesen nyújtunk segítséget: ösztöndíjprogramot, egy sor pályázatot hirdettünk, hogy ezek révén is közelebb hozzuk egymáshoz a hazai és a külföldi magyar tudósokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A tudományos életben nagyon fontos a személyes intuíció követése, a következetesség, a szorgalom, a kitartás, egyfajta konokság. A magyar tudomány régóta híres erről a szívósságról, csakúgy, mint sportolóink, akik e napokban is oly nagy odaadással küzdenek Rióban.
A konferencia résztvevőinek és hallgatóinak, magyaroknak és Magyarország barátainak egyaránt kívánom, hogy a mai program érdekes és hasznos legyen! Élvezzék az előadásokat, leljék örömüket a találkozásban, vegyék fel a régi beszélgetések fonalát, és tegyenek szert új barátságokra!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
