A Föld, tisztelt hölgyeim és uraim, kibillent egyensúlyi állapotából. Egész pontosan, a Földet kibillentettük egyensúlyi állapotából. És két dolgot kell tennünk a következő esztendőkben. Egyrészt el kell kerülnünk, hogy tovább rontsuk a helyzetet, másrészt alkalmazkodnunk kell a kialakult, részben az általunk kialakított helyzethez.
Ha azt akarjuk, hogy mindenki tiszta vízhez jusson, ha el akarjuk kerülni a további súlyos szennyezéseket, ha nem akarjuk, hogy még több ember betegedjen meg, és még több gyermek haljon meg a szennyezett víz miatt, ha nem akarjuk, hogy a vízi, különösen az édesvízi élővilág nagy része kipusztuljon, és ha el akarjuk kerülni a vízért indított háborúkat, akkor igaza van a konferenciát szervezők szándékának: nem elég csak beszélni, hanem végre cselekedni kell. Nem elég csak helyi megoldásokat keresni, hanem regionális vagy globális megoldásokat kell találni.
Két példát hadd mondjak a régóta megoldásra váró kérdések közül: az imént említettem Önöknek, az emberiség 40 százaléka úgynevezett osztott, közös vízgyűjtőről szerzi be a vízforrásait. Nem kellene végre a közös vízgyűjtők használatáról egy részletes, mindenre kiterjedő, átfogó nemzetközi megállapodást kötni, hogy elkerüljük a következő évek, évtizedek háborúit? Vagy nem kellene az ENSZ keretén belül, az eddigi megoldásokat még hatékonyabbakkal felváltani? Nem lenne-e ideje egy globális, nemzetközi vízügyi szervezet felállításának?
Magyarország kicsi ország, mindössze tízmillióan vagyunk. De mi is érezzük a klímaváltozás hatásait, és mindazt, amiről ezen a fórumon beszélni fognak. Megpróbálunk természetesen alkalmazkodni, de egyedül ehhez kevesek vagyunk. Hiába óvjuk a vízbázisainkat, hogyha mások szennyezik azt, hiába építjük meg szükséges víztározókat, hogyha mások ugyanezt nem teszik meg. És igyekszünk két legnagyobb folyónkról, a Tiszáról és a Dunáról közös, részben kétoldalú, részben többoldalú megállapodásokat kötni, hogy elkerüljük a közös vízhasználattal járó óhatatlan konfliktusokat.
Gábor Dénes, Nobel-díjas magyar tudós mondta ezt jó néhány évvel ezelőtt: „Az emberiség eddig a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie”. A mai konferenciának lehetne ez is a mottója. És azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy végre megvívjunk saját, a környezetünket pusztító természetünkkel.
Köszönöm, hogy meghallgattak, figyelmük megtisztelő volt számomra.
(Szerkesztett változat.)
