Tisztelt Vendégek! Kedves Maestro!
Otto Klempererről mesélik: egyszer egy ifjú pályakezdő kolléga arról faggatta, hogy mi a karmesterség esszenciája.
A mester sztoikus nyugalommal azt felelte: „Válasszon egy tempót, aztán ragaszkodjon hozzá!”
Hollerung Gábor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, már valahol a legelején választott egy tempót. Az éppen megfelelőt. És ahogy látom, mind a mai napig igencsak ragaszkodik hozzá.
Megszokhattuk már sodró lendületét, szuggesztív jelenlétét, és ahogy munkatársai – a zenészek és az énekesek – lelkesen követik.
Ismerjük őt: fáradhatatlan szervező, karizmatikus vezető.
Solti György annak idején azt mondta: hazája „zenét lélegző” ország. Hollerung Gábor világéletében zenét lélegző közösséget épített, profikból és hivatásosokat is túlszárnyaló amatőrökből. Énekeltet, dolgoztat, párbeszédet folytat.
Mindent a zenéért.
Magyaráz, beavat, közel hoz, a befogadókra, a közönségre hangol. Láttuk már jó néhányszor színpadon. Tudjuk, milyen energia dolgozik benne, hogyan ragad magával minket a zenével. Ne szépítsük a dolgot, lenyűgöz minket, mondhatni leigáz, de azért arról is gondoskodik, hogy ebben a rabságban mégis mindenki szabadnak érezze magát.
Állítólag hatvanéves, de erre bizonyítékot még senki se látott − ma este sem. Ragaszkodik a tempóhoz.
Isten éltesse!