Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
Egy történetet szeretnék elmesélni Önöknek. Volt egyszer egy szegénylegény…
Sok mese kezdődik így, de a mi történetünk hőse valóságos személy. A19. század derekán született Magyarországon, Kner Izidornak hívták.
Édesapja könyvkötőként kereste 12 gyermekének neveléséhez igencsak szűkös kenyerét. Izidornak tetszett a papírral való munka, ő is kitanulta a könyvkötő szakmát.
A gépek azonban jobban érdekelték, nyomdász szeretett volna lenni. Felkerekedett hát, és az országot bejárva megtanulta azt, amit lehetett. Nem volt elégedett azzal, amit tapasztalt: elavult technológiákat, középkorias szinten megrekedt tudást látott mindenütt.
A saját elszántságán, szorgalmán és igényességén kívül semmije sem volt, de hitt benne, hogy ebből is kitelhet valami. 22 esztendősen saját vállalkozásba fogott. Saját betűkészlet híján az első nyomdabetűit ő maga készítette. Az első gépét is maga építette használt alkatrészekből.
Gyomán mindenki csodájára járt, hogy mit is akarhat egy ilyen ábrándos ötlettel ez az ember. Ám ő csak dolgozott szorgalmasan, mert hitte, hogy a minőség, a pontosság, a megbízhatóság a legjobb cégér.
Amikor egy alkalommal egyetlen éjszaka alatt kinyomtatott a jegyzőnek egy hatalmas tétel sorozási ívet, híre ment a kis gyomai nyomdának, hogy a sürgős, reménytelen eseteket is vállalják.
Kner Izidor pedig látta, hogy az ország modernizálódó közigazgatása nyomtatványok tömegét igényli, így hát megtervezte és legyártotta a saját példányait. Idehaza elsőként termékkatalógust készített leendő vevői számára.
A századfordulóra már a fél ország a megrendelője lett. Aztán a másik fele is. Nyomdája folyamatosan bővült. Nyomdászait jól megfizette – tudta, milyen nehéz munkát végeznek, hiszen már tekintélyes igazgatóként is minden áldott nap odaállt közéjük, együtt dolgozott velük: nyomdász maradt egész életében. Csak a tanulásban, a fejlődésben és a lelkiismeretes munkában hitt.
Hogy ne csak adóíveket, beadványokat, meghívókat és postai szelvényeket gyártson, szépirodalmi könyvkiadásba fogott. Gyönyörű kötetek, a magyar irodalom gyöngyszemei kerültek ki nyomdájából.
Folyton újításon törte a fejét, mindig akadt egy új, még hatékonyabb munkát eredményező ötlete. Óriási hatással volt a magyarországi szakképzésre, külön munkásotthont építtetett a vándortanoncoknak. Sokan csak azért akartak többet tanulni, hogy nála dolgozhassanak.
Amikor 75 esztendősen, 1935-ben meghalt, egy virágzó nagyvállalatot hagyott hátra, amely száznál is több alkalmazottnak adott munkát, és az egyik legnagyobb hazai nyomdának számított.
A gyár túlélte a történelem viharait: Gyomán mind a mai napig zakatolnak a nyomdagépek. A kikerülő termékeken ma is ott integet a nyomda 136 esztendős vándorkönyves márkajele.
Amikor szülővárosa szobrot állított Kner Izidornak, azt a mondatot írták rá, amit sokan, akik ismerték, számos alkalommal a saját szájából hallottak: „Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.”
Tisztelt Versenyzők! Kedves Díjazottak! Tisztelt Segítők és Felkészítők!
Ebben az élet-mesében nincsenek regényes fordulatok, sem varázslatos elemek. Kner Izidor munkásból szakember, inasból mester, mesterből sikeres vállalkozó lett. Örömmel végzett munka, tehetség, szorgalom, elszántság, megbízhatóság, pontosság, lelemény,szolgálatkészség. És persze alázat. Ezek a tulajdonságok mára sem veszítettek semmit értékükből.
Kedves Fiatalok!
Önök, akik sikerrel képviselték a magyar szakembereket az Euroskills idei, budapesti versenyén, már ismerik ezt az értékrendet. A jövőben is maradjon ez a mércéjük, és akkor az újabb sikerek sem maradnak el.