Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarország Barátai!
Szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük Önöket feleségemmel együtt újra itt, a Sándor-palotában.
Önök a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek Budapestre, én pedig hadd invitáljam most Önöket – legalábbis képzeletben – Montgomerybe. Montgomerybe, ahol idén márciusban díszpolgárrá avattak egy magyar embert.
Bizonyára mindannyian kitalálták, hogy kit. Igen, a 200 éve született Arany Jánost.
A brit köztelevízió is megemlékezett az eseményről. S rácsodálkozott a tényre, hogy az 500 bátor énekmondó legendáját többen ismerik Magyarországon, mint Walesben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a távoli városban zajló esemény is világosan mutatja, hogy egy ország nem csupán egy térképen körülhatárolt terület. Egy országnak nemcsak iparpolitikája, termelése, GDP-je, kereskedelme, vagy éppen politikai befolyása van, de szellemi kisugárzása is. És amióta világ a világ, ez a kisugárzás képes befolyásolni gazdasági, kulturális és politikai életünket. Magyarország barátai jól tudják ezt.
Önök hisznek a közvetlen tapasztalatok, a kiváló teljesítmények és a személyes kisugárzás sorsformáló erejében. Önök tudják, hogy a közös munkához a bizalmat, a vitákhoz a józan megértést csak a kölcsönös tisztelet adja meg. A tisztelet ereje pedig annál nagyobb, minél többet tudunk egymásról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönet illeti Önöket, hogy Magyarország hűséges barátai. Munkájuk, kapcsolataik révén növelik a hazánk iránti érdeklődést, öregbítik jó hírét, árnyalják a rólunk alkotott képet, jobb időben erősítik kisugárzását.
Nem a híradások sokszor felszínes és leegyszerűsítő világában, hanem ott, ahol az igazi értékek kerülnek mérlegre. Ahol az elismerés a valódi teljesítménynek szól, ahol a párbeszéd alapja a nyitottság és az őszinte odafigyelés, ahol ugyanazzal a mércével mérjük a magunk és a másik véleményét is.
Önök abban segítenek, hogy a magyaroknak a becsülete megmaradjon. Köszönet érte!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A további termékeny beszélgetéseikhez inspirációként hadd ajánljam figyelmükbe Hamvas Bélának – a XX. század talán legeredetibb magyar filozófusának – a barátságról írt gondolatait:
„…. A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek egy teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad.
Új létforma nyílik meg. Ez a barátság.”
Isten hozta Önöket újra Magyarországon!