„A munka napja nehezebb, mint a veszélyé, mert a veszély az egyest éri csak, ellenben a munka gyümölcse az egész hazáé” – írta Kossuth Lajos, akinek az első felelős magyar kormány tagjaként bőséges része volt a munkában.
Az áprilisi törvények szentesítése után az újonnan választott országgyűlés megalakulásakor készült cikkében Kossuth arról értekezett, hogy a magyarok békére vágynak. De a szabadságért, a békéért vállalják a veszélyt is, készek áldozatot hozni. Ez pedig a további munkához szükséges erőnek – őt idézem – „kimeríthetetlen forrása”.
Kossuth akkor még okkal bízott abban, hogy az a munka, amit a kormány és az országgyűlés elvégez, az ország minden polgára számára értéket teremt. Akkor még úgy tűnt, hogy minden feltétel adott, hogy az ország békében gyarapodjon, gazdasága megerősödjön, a polgári átalakulás kiteljesedjen.
Cikkében így írt: „…a paradicsomért küzdeni kell. Isten a szabadság égi malasztját csak nehéz munkának adja bérül.”
Miniszterelnök Úr,
Házelnök Úr,
tisztelt Díjazottak és Kitüntetettek!
„Isten a szabadság égi malasztját csak nehéz munkának adja bérül”.
Látnoki szavak.
Őszre a magyar szabadságot már fegyverrel kellett védeni. Egy becsapott nemzet próbálta érvényre juttatni alkotmányos, törvényes igazát. A gazdasági gyarapodást szolgáló programot háttérbe szorította a háború.
Hiába várták, akarták Kossuth és társai a forradalom után mihamarabb a munka csendesebb, de hasznos napjait. Hiába fogadta el az országgyűlés a hűbéri viszonyokat lebontó, az ország polgárosodását elősegítő törvényeket. Hiába állt a magyar társadalom egy emberként a Batthyány-kormány törekvései mellett. Hiába volt világraszóló tett másfél évig kitartani a túlerővel szemben.
Az építkezéshez, a szellemi, anyagi gyarapodáshoz a legfontosabb feltétel hiányzott. Nem volt béke.
Világos után 18 év politikai békétlenség következett. A munka – amit a szabadságharc kényszerűen megszakított – csak a kiegyezés után folytatódhatott.
1867 után Magyarország újra maga dönthetett a saját sorsáról. A kiegyezés megteremtette a békés alkotómunka feltételeit. Olyan növekedés vette kezdetét, ami természetes módon adott teret a tehetségnek, a teljesítménynek. A politikai nyugalom és a gazdasági biztonság megnövelte a vállalkozási kedvet, a fejlődés párját ritkító korszaka kezdődött.
