Tisztelt Érsek Úr, Püspök Urak és Főtisztelendő Urak!
Tisztelt Vendégeink!
Őszinte örömmel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy először találkozhatunk a Sándor-palotában.
Évtizedes hagyomány, hogy a mindenkori köztársasági elnök ilyentájt fogadja a határon túli magyarság egyházi vezetőit. E találkozásoknak az adventi várakozás adja a lelki hátterét.
Napjainkban sok szó esik arról, hogy az emberi közösségek felbomlanak, hogy hiányzik a társadalmi szolidaritás, a családok összetartó ereje. De Karácsonykor, és már az advent időszakában is a szeretet egyetemes ünnepe újra és újra összeköti az embereket. Ilyenkor úgy érezzük, bárcsak egész évben Karácsony lenne!
Önök már sokszor és sokféleképpen öntötték szavakba az ünnep üzenetét: tudják, látják, hogy a megváltó szeretetre mindenkinek szüksége van.
A szeretet ígérete, a szeretet iránti vágy ott él minden családban. Karácsony ünnepe a legszebb alkalom arra, hogy ezt mindenki kifejezze.
Az adventi találkozók sorát elindító Mádl Ferenc elnök úr mondta a következőket: „Karácsony emberi, történelmi és természetfeletti mélységét hit nélkül valóban nehéz a maga teljességében felismerni. Talán legjobb hagyni, hogy zuhanjon ránk a sprituális és mindennapi élmény, hogy karácsony, Krisztus születése, a megváltás ígérete, hétköznapi és transzcendens reményünk, egyéni és közösségi életünk erkölcsi tartalma; társadalmi, közösségi boldogulásunk programja; az élet, jelen és jövő tízparancsa – evangéliumi jó hírben megújult üzenettel.”
Karácsony ünnepe egyedülálló erővel közvetíti ezt az üzenetet. Így teszi lehetővé, hogy összhangba hozzuk a mindennapi életet az örökkévalósággal, Izajással hirdetve: „…ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk.” (Iz 26,12)
Kedves Vendégeink!
Arra az egyházi vezetőre, aki kisebbségi sorsban kapott hivatást, különösen nagy felelősség hárul. Ugyanúgy, ahogyan a kisebbségi sorsban élő embereken is többszörös a teher.
Akik így élnek, közelebb kerülnek egymáshoz, papjaikhoz, lelkészeikhez. Amikor valaki az anyaországon kívül magyarul szólal meg a szószéken, az oltár előtt, új értelmet nyer, hogy „ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem” miként az is, hogy „hallgatni fognak szavamra”.
Magyarország számára fontos, hogy a nemzet minden közösségében természetes legyen a magyar szó – legyen az a közösség bárhol a világon.
Márton Áron erdélyi püspök mondta egykor kispapjainak: „…lehet, hogy vértanúságra avatlak fel titeket (…). De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek.”
Márton Áron szavai a hitéleten túli feladatokra utalnak. A vallásüldöző, kisebbségei erőszakos beolvasztására törő diktatúrák kora Európában lejárt. De az átalakult világrendben sem könnyű a vallási és nemzeti azonosságát őrző ember dolga. Hívőnek és magyarnak megmaradni ma sem könnyű feladat.
Az Önök egyházaira ma is számtalan feladat hárul. Nem csupán a hívő emberek lelkének gondozása, de az azonosságukban fenyegetett közösségek védelmezése, szociális, egészségügyi, oktatási feladatok ellátása is.
Ez így együtt több mint munka: hivatás. Sőt, talán még annál is több: küldetés.
Ahogy évtizedek, sőt, évszázadok óta, úgy ma is, egyházaik példás igyekezettel tesznek eleget ennek a küldetésnek.
Mély hálával tartozunk Önöknek, akik oly sokakban nemcsak a hitet, hanem a nemzeti azonosságtudatot is őrzik. Pusztán azzal, hogy anyanyelvükön szólnak hozzájuk.
Köszönöm Önöknek, hogy idén is elfogadták Magyarország köztársasági elnökének meghívását, és eljöttek a Sándor-palotába. Köszönöm, hogy közös asztalnál ünnepelhetünk, és együtt kérhetünk békés ádventet, áldott ünnepeket, és végezetül engedjék meg, hogy felkérjem Jakubinyi György érsek urat, hogy mondjon asztali áldást.