„A véletlen lehet az a hely, ahol a csoda fészkel…” – írja egy helyütt Viktor Frankl, a logoterápia megalkotója, majd így folytatja: a Teremtő azonban nagyon tapintatos, nem erőlteti rá magát az emberre, akár észrevétlen is maradhat.
Excellenciás Érsek Úr!
Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök, Segédpüspök és Helynök Urak!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Házelnök Úr!
2019 októberében több erdélyi városba és Budapestre is ellátogatott Nick Vujicic, szerb származású amerikai lelkipásztor.
Budapesti előadásában elmondta, iskolás korában két dologért imádkozott különösen: bárcsak találkozhatna egy másik emberrel, aki hozzá hasonlóan végtagok nélkül született! Hisz akkor tudhatná, nincs egyedül ezzel a nehézséggel a világon. És bárcsak ez a végtagok nélkül élő felnőtt eljönne az iskolájába, hogy elmondja a társainak, ne csúfolják, ne zaklassák őt a fogyatékossága miatt!
Akkor úgy tűnt, imái nem találtak meghallgatásra. Huszonnégy évesen éppen szűkebb pátriájában, Kaliforniában tartott előadást, amikor meglátott a tömegben egy végtagok nélküli gyermeket.
Megkérte a szülőket, hozzák oda a kisfiút, hogy megismerkedhessenek egymással. Beszéde végén megadta a telefonszámát a szülőknek, és azt mondta: „Ha fiatok iskolás lesz és a társai zaklatni fogják, hívjatok fel,hogy elmenjek abba az intézménybe, és elmondjam a fiataloknak, mennyi fájdalmat okoz a szóbeli vagy akár tettleges bántalmazás.”
Amikor pedig eljött az ideje, valóra váltotta ígéretét.
Nick Vujicic története arra figyelmeztet, lehet, hogy Isten nem részesít bennünket minden csodában, amelyért hozzá fohászkodunk, ám időről időre lehetőséget ad arra, hogy mi magunk tegyünk csodát másokkal.
Tisztelt Vendégeink!
Az esztendő vége felé közeledve jó, ha figyelmet tudunk fordítani mindazokra a csodákra, áldásokra, amelyeket az elmúlt időszakban megélhettünk és megtapasztalhattunk. Köszönetet kell mondanunk mindannyiuknak a lassan mögöttünk lévő esztendőben végzett áldozatos munkájukért.
Külön is szeretnék köszönetet mondani a tavaly nyugdíjba vonult Pénzes János szabadkai püspök úrnak, valamint az idén nyugdíjba lépő Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úrnak és Tamás József csíkszeredai segédpüspök úrnak sok évtizedes, magyar közösségeink érdekében végzett, áldozatos szolgálatáért.
Azoknak pedig, akik tovább szolgálnak, sok erőt kívánok munkájukhoz, az árvák befogadásához, az elesettek támogatásához, a lelki és testi betegségek gyógyításához, a diákok neveléséhez, a családok és a közösségek megerősítéséhez szerte a Kárpát-medencében.
Tisztelettel felkérem Érsek Urat, hagyományainknak megfelelően mondjon áldást ünnepi asztalunkra!