A reformáció 500. évében és a Kollégium fennállásának 480. évfordulójához érkezve az óvodától az egyetemig megszépültek és modern eszközöket kaptak a pedagógiai műhelymunka helyszínei. Tanterem, könyvtár, tornaterem, előadó. A gimnázium végre visszatérhetett eredeti otthonába. A régiekhez csatlakozva új épületrészek születtek. Bővültek a közép- és felsőfokú oktatáshoz kapcsolódó bentlakás lehetőségei. És barátságosabbá vált az internátusi környezet. Megfelelő helyükre kerültek és akadálymentessé váltak a régóta helyszűkével küzdő egységek is. Debrecenben a mostani fejlesztéssel a keresztyén nevelés méltósága nyert elismerést. Hagyomány és modernség. Állandóság és változás.
Persze van, ami még századok hosszú során át sem változik. Mégpedig a generációk – az idősebbek ráérős, a fiatalabbak sietős – tempója közötti különbség. A debreceni zsinaton 440 éve hangzott el a diákokkal kapcsolatos következő panasz: „…mindig kószálnak, helyöket szerte változtatják, folyvást új tanítókat keresnek…”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Jó tudni, hogy az elmúlt évek munkálatai során megújult épületek egyszerre szolgálják a helyüket kereső és a tudás által helyüket megtaláló fiatalokat. Mindazokat, akik itt, az óvoda, iskola, egyetem közösségeiben – ahogy a Debreceni Hitvallás fogalmaz: „az ige veteményeskertjében” – növekedve, nemes küzdelmek során válnak gyermekből felnőtté. Akiket nem nyomaszt, hanem felemel a múlt öröksége. Akik ma is az „orando et laborando” értékrendjét kapják útravalóul.
Tisztelt Ünnepi Közgyűlés!
A református Jókai Mór Az egy az Isten című regényében a történet hősének érvelnie kell saját hite mellett. Azt kérdik tőle, ugyan miként ismerhető meg az Úr, akiben ő hisz. Ennek az embernek Jókai gyönyörű választ ad az ajkára. És én most ezt a választ szeretném továbbadni, küldeni a Debreceni Református Kollégium megújult épületeit birtokba vevő közösségnek. Tanároknak, nevelőknek, diákoknak, hallgatóknak, munkatársaknak. Minden debreceni polgárnak. Hogyan is lehet megismerni az Istent?
„Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel … való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt, ezen a földön, akik elkezdik a szentek országát építeni már itt … , akik megmutatják, hogyan kell embernek embert eltűrni, igazságosnak lenni, megbocsátani, …, hűségért hűséggel fizetni, a szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van…”
Áldás, békesség!
