Tisztelt Országgyűlés!
Vannak tévhitek a klímaváltozással és az egész probléma kezelésével kapcsolatban. Hadd tegyek kísérletet néhány tévhit eloszlatására. Még ma is lehet időnként hallani a klímaszkeptikusok hangját, hogy tulajdonképpen nincs is semmiféle klímaváltozás, mindaz, aminek szenvedő alanyai vagyunk, az valójában nem más, mint a földtörténet természetes ciklikussága, az emberi tevékenységhez ennek nincsen köze.
Ma már nyugodtan mondhatom, hogy 94 százalékos tudományos konszenzus született arról, hogy igenis mindaz, amit látunk, mindaz, amit klímaváltozásnak nevezünk, az az emberi tevékenység következménye. És ennek megkérdőjelezése ma már olyan – ahogy John Kerry amerikai külügyminiszter utalt erre egyébként a New York-i vitában –, mintha valaki megkérdőjelezné a gravitációt.
A másik tévhit, hogy a párizsi megállapodás mindent megold. A párizsi megállapodás nem fog mindent megoldani, a párizsi megállapodás valójában egy politikai ambíció, azt mutatja, hogy hová szeretnénk eljutni 15 év múlva, 30 év múlva és 85 év múlva. És milyen bajt szeretnénk elkerülni. A végrehajtása, az ezzel kapcsolatos részletek kimunkálása a következő hónapokra, évekre vár.
A harmadik tévhit, hogy Párizs csupán egy klímavédelmi, környezetvédelmi megállapodás. Ez a legsúlyosabb tévhit. Ugyanis ha a párizsi megállapodást betartjuk, annak kőkemény gazdasági következményei lesznek. Nem véletlen egyébként, hogy a korábbi próbálkozások – utalhatnék Koppenhágára, Cancunra vagy Durhamre – mind-mind zsákutcába futottak. Pontosan azért, mert az ott tárgyaló felek is pontosan tudták: a megállapodásnak kőkemény gazdasági következményei lesznek.
A párizsi megállapodást végrehajtjuk. A párizsi megállapodás következménye, hogy egy új gazdasági korszak küszöbéhez érkeztünk. Párizs azt jelenti, hogy a fosszilis energiára épülő gazdasági fejlődési folyamat lezárult. Vagy másként fogalmazva: a további fejlődés energiaigényét zömében nem a fosszilisenergia-ipar fogja biztosítani. Míg évtizedekkel ezelőtt még az volt a kérdés, hogy mikor fogynak el a fosszilis készleteink – szén, gáz, olaj –, Párizs után már nem ez a kérdés. Párizs után az a kérdés, hogy mekkora fosszilis készlet – szén, gáz és olaj – marad a Földön a következő években és évtizedekben. És most hadd invitáljam Önöket egy Föld körüli útra. És hadd kérjem Önöktől, hogy jegyezzék meg a 2015-ös esztendőt. 2015-ben ugyanis olyan dolgok történtek, amelyekre korábban nem volt példa egészen az ipari forradalom óta. 2015 az első olyan év, amikor több szén-dioxid-mentes áramtermelő kapacitás épült ki a világon, mint fosszilis. A tavalyi volt az első év az ipari forradalom óta, amikor megújuló energiaforrásokra kétszer annyi pénzt költöttek, mint hagyományos szén- és olajalapú fejlesztésekre. Tavaly, miközben napi 1 milliárd dollárnyi fejlesztés történt a megújuló energiák piacán, aközben 100 milliárd dollárnyi tervezett fejlesztést töröltek a fosszilisenergia-iparban. A nyugdíjalapok, a befektetési alapok elkezdték kivonni a pénzüket a fosszilisenergia-ipari ágazatokból. Csak tavaly 50 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki. Az Egyesült Államok öt legnagyobb szénbányája, szénvállalata közül három tavaly csődöt jelentett. A részvénypiacokon a szenes részvények árfolyama meredeken zuhan, az olaj- és a gázrészvények ára folyamatosan csökken, míg a megújuló részvényeké folyamatosan emelkedik. Ezek az elmúlt év tényei.
A világkörüli utat folytatva nézzük meg, hogy hogyan is áll néhány ország. Milyen változások történtek ezekben az országokban?
Kína. Méltán áll az első helyen, hiszen a legnagyobb kibocsátó, a legnagyobb szennyező. Az elmúlt hetekben a következőket olvashatták a nemzetközi sajtóban. Kína arról döntött, hogy a közeljövőben négyezer szénbányát zár be. Viszonylag rövid időn belül közel kétmillió munkavállalót fog elküldeni ebből az iparágból. Ezzel párhuzamosan gőzerővel zajlik Kínában a szélerőmű-parkok építése, kilencszer gyorsabb ütemben építik, mint a szélenergia-nagyhatalomnak számító Németországban. A napenergia hasznosítása terén tavaly Kína átvette a világban a piacvezető szerepet. És mivel persze alaperőművekre is szükség van (erről később beszélni fogok), ezért az atomenergia-ipar fejlesztése ötször olyan gyors ütemben történik Kínában, mint Franciaországban az európai atomnagyhatalom esetében történt a nyolcvanas években.
Egyesült Államok. Korábban sokáig a legnagyobb szennyező volt, és ma is a dobogó tetején van, ha az egy főre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátást nézzük. És valószínűleg sokáig még ott is marad. De az Egyesült Államok az elmúlt másfél évben három klímaváltozással kapcsolatos különmegállapodást kötött Kínával. Az elmúlt 10 évben az Egyesült Államok az Európai Uniót meghaladó kibocsátás-csökkentést hajtott végre. És ugyan palaolaj- és palagáz-kitermelését fölfuttatta az Egyesült Államok, de jó, ha tudjuk, hogy kevesebb olajkút, kevesebb kitermelő platform van ma az Egyesült Államokban, mint a 40-es években.
Hozhatnék ausztrál, brit és indiai példákat is, de az egyik kedvenc példám Szaúd-Arábia. Mindannyian tudják, Szaúd-Arábia olajnagyhatalom, ráadásul olcsó a kitermelés, tehát még nagyon nyomott árak mellett is nagyon sokáig tudja gazdaságosan kitermelni az olajat. Szaúd-Arábia mégis elkezdett felkészülni az olaj utáni korszakra. Gigantikus napelemparkok épülnek. És az energiaminiszter azt mondta néhány héttel ezelőtt, hogy arra készül Szaúd-Arábia, hogy az energia, a villamos energia, az áram exportja jobb üzlet lesz, mint az olajé volt.
Nos, térjünk haza a világból Magyarországra, és nézzük meg, hogy milyen hírek láttak napvilágot az elmúlt hetekben Magyarországgal kapcsolatban. Magyarország széndioxid-kibocsátása ötven éves mélyponton volt 2014-ben. Ez a British Petroleum jelentése, az utolsó auditált jelentés a kibocsátásról. Magyarország azon 21 ország közé tartozik, ahol úgy nőtt a GDP, hogy közben csökkent a kibocsátás, az emisszió. 21 ilyen ország van a világon, Magyarország ezek közé tartozik. Egy washingtoni kutatóintézet ráadásul megvizsgálta azt is – néhány hete jött ki a tanulmányuk –, hogy 2000 és 2015 között ez a folyamat hogyan zajlott. Ezen időszak alatt, tehát 2000 és 2015 között, Magyarországon a GDP 29%-kal nőtt, eközben az emisszió, a kibocsátás pedig 24%-kal csökkent. Ez azért jó hír, mert világosan cáfolja azt az egyébként közkeletű – v agy nagyon sokáig közkeletűnek tekintett – vélekedést, hogy Magyarországnak a viszonylag jó pozíciói pusztán a szocialista nehézipar 1990-es, vagy 1990 előtti összeomlásának köszönhető. Ez nem igaz. Világos cáfolatát adja ez a washingtoni kutatóintézet.
