Beszédek
2017. október 06.

Áder János köztársasági elnök emlékező beszéde a nemzeti gyásznap alkalmából Sátoraljaújhely-Széphalmon, Kazinczy Lajos honvédezredes szobránál

„A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg…” – írta Vörösmarty Mihály –
„…bánatában ősz lett és öreg.”

Tisztelt Megemlékezők!

A megőszült föld október hatodikán tizenhárom magyar honvédtiszt holttestét fogadta magába.

Négyen golyó által lelték halálukat az aradi sáncárokban. Kilencen pedig – valamivel távolabb – a bitófán végezték.

Csak három holttestet sikerült nagy titkon elszállítani. A többi tízet ott temették el, ahol végrehajtották az ítéletet.

A halotti csendet az aradi minoriták imádsága törte meg: „A hazában a hazáért elhunytak fölött
virrasszon a béke angyala”.

Tizenkilenc nappal később, 1849. október 25-ének hajnalán a porkoláb újabb elítélt rabot kísért ki cellájából. Katonai szokás szerint most is kegyelmet kért az elítéltnek – háromszor egymás után –, de most sem volt kegyelem. Újabb szabadságharcos katona vére öntözte a bánatában megőszült aradi földet: Kazinczy Lajos honvéd ezredesé.

Az augusztusban kivégzett Ormai Norbert ezredes, majd az október 6-án kivégzett tizenhárom tábornok után ő volt a tizenötödik aradi vértanú. Országszerte pedig immáron a sokadik. Rögtönítélő hadbíróságok küldtek halálba péket, tanítót, földművest, nyomdászt, honvédet, lelkészt és jegyzőt, katonát és civilt. Legalább 130 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe.

Október végére már egész Európa visszhangzott a példátlan vérontás miatti felháborodástól. A megtorlás lendülete lassanként alábbhagyott. De Kazinczy Lajosnak még a kivégzőosztag elé kellett állnia.

Tisztelt Emlékezők!

Kazinczy Lajos a család legkisebb gyermekeként csak rövid ideig érezhette magán az atyai figyelmet. 11 éves volt, amikor apját, Kazinczy Ferencet itt, Széphalmon eltemették. Kazinczy Ferenc a „jót s jól” üzenetét hagyta gyermekeire. Hogy a becsületes munkának nemcsak az egyén, hanem a közösség is haszonélvezője. Hogy „Szép és dicső dolog a haza jövendő boldogságán dolgozni, kilesni a rejtekben levő talentumot és azt mívelésbe hozni”.

Azt, hogy a börtön sem drága ár az igazságért. Hogy „A más szabadságát tiszteli, aki szabad akar lenni”. Azt, hogy közös örökségünk köt össze minket a velünk egy nemzetet alkotókkal. Hogy a magyar haza, miként a magyar nyelv, „nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes mienk”.

Magyarnak lenni feladat: ki-ki a maga tehetségével, a maga egyéniségével lehet igazán magyar. A Kazinczy család legkisebb fia, Lajos a hadtudomány művelésébe fogott. A katonaiskolából induló, szépen ívelő pálya azonban rövid időre megszakadt. Végül mégis e hivatásban teljesült be sorsa, amikor életét adta a hazáért. Tiszti rangra lépésekor így írt édesanyjának: „… én csak katona vagyok, aki egyedül a hazájáé”.

1848-ban a honvédzászlóaljak szervezésekor felajánlotta szolgálatait a Batthyány-kormánynak. Harcolt a pákozdi, a tápióbicskei, az isaszegi, a nagysallói és komáromi csatákban. Szervezett sereget Pozsonyban, vezette a győri sáncok megerősítését. Személyes hősiessége és helytállása léptette Kazinczy Lajost mind magasabbra: századosból őrnaggyá, majd alezredesi és ezredesi rangra.

1849 júniusában Munkácson már három megye haderőinek főparancsnokaként hívta honfitársait, hogy segítsék a honvédő katonákat: „Ha szent ügyünket egyesült erővel, kitartással és lelkesedéssel támogatjuk, nincs erő a földön, mely minket legyőzhessen.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindannyian tudjuk, mi vezetett a szabadságharc bukásához.

Kazinczy Lajost októberben felségsértés vádjával elítélték. Földi maradványai sosem kerültek elő. Ha sírhelye nem is, de szobra több mint száz esztendeje itt áll Széphalmon, ahol született. Kazinczy Lajos emléke itt él tovább. Édesapjával, Kazinczy Ferenccel együtt üzeni, hogy miképpen lehet szeretni a hazát: „egyesült erővel, kitartással és lelkesedéssel”.

A szemtanúk szerint 168 esztendeje, október hatodikán az aradi halálraítéltek félelem nélkül, példátlan nyugalommal léptek kivégzőik elé. Török Ignác az utolsó éjjelen is hadtudományi könyvet olvasott. Lahner György fuvoláján egy Donizetti-darabot játszott. Damjanich János derűs maradt. Leiningen-Westerburg Károly elérte az őröknél, hogy polgári öltözet helyett tábornoki egyenruhájában állhasson a bitó alá.