1989 karácsonya a magyaroknak a maguk forradalmát idézte fel. Még azoknak is, akiknek 1956 forradalmáról, fekete karácsonyáról nem lehetett személyes emlékük. Egy nemzetet ragadott magával az a mámor, amely a szabadságukat életük árán is visszaszerző hősök áldozatából sugárzott.
Az ő önfeláldozásuk, a romániai forradalom, a szabadságukért küzdő magyarok és románok közös harca kapott ezekben a napokban új értelmet. Ez a közösség hatalmas reményeket és várakozást keltett. Azt a hitet ébresztette fel mindenkiben, hogy történelmi esély nyílt a korszakokon át kibeszéletlen és megoldatlan nemzeti feszültségek feloldására, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok közösségében a népek sorsközössége is új értelmet nyer.
Ezt a reményt fejezte ki az a tömeges segíteni akarás, amely minden idők legnagyobb magyar segítségnyújtási akciójában öltött testet. Ezrek és ezrek álltak sorba, hogy küldeményeiket teherautókra rakják és eljuttassák Romániába. Nemcsak Erdélybe, bárhová.
Egyetlen pillanatig nem merült fel, hogy csak magyar testvéreink részesüljenek ezekből az adományokból. A segítség mindenkinek szólt. Románoknak és magyaroknak, magyaroknak és románoknak. Mindenkinek, aki rászorult – és mindenki rászorult.
Erről a felbuzdulásról sajnos sohasem beszéltünk eleget. A fegyverek dörgése, a diktátorral való véres leszámolás drámai képei minden mást háttérbe szorítottak. Pedig ez a segélyakció is maga volt a csoda, a Karácsony csodája, melynek során a bátor magyar önkéntesek is meghozták véres áldozatukat. Amikor negyedszázad elteltével itt, a román forradalom szent városában, Temesváron emlékezünk, együtt kell látnunk mindent, ami akkor és azóta történt.
Nem felejtkezhetünk el a maguk bőrét vagy hatalmát menteni akaró biztonságiakról, és azokról sem, akik a zsarnokság megdöntése során is a maguk számítását keresték. De itt és most a bátrakat, az egyéni áldozathozatal hőseit kell ünnepelnünk.
Emlékeznünk kell azokra, akik máig példaképeink lehetnek. 1989 decemberének temesvári hősei ma is a hőseink. Hősünk egy város, ahol csodálatos összefogásban talált egymásra sokféle akarat, amelynek egyetlen célja volt: szabaddá lenni.
Ez a szabadság az, amely testvérré tett nemzeteket. Ez a szabadság az, amely idehívta a magyarországi magyarok segítségét, ez az, amely felvillantotta az igazi nemzeti megbékélés reményét. Ez a szabadság az, amelyre reményeinket ma is építhetjük.
Ezért nem mondhatok mást ma sem: köszönjük, temesváriak!
Boldog karácsonyt, boldog és békés új évet kívánok mindannyiuknak!
