Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Megemlékezők!
„Kik voltunk életünkben, most is azok vagyunk”− mondja Zrínyi utolsóként megmaradt embereinek a Szigeti veszedelem című hősi eposzban.
A dédunoka, a költő, a hadvezér Zrínyi örökségét folytatta. A következő szavakkal tisztelgett dédapja emléke előtt:
„Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,
Egész világnak evvel példát hagyjunk.”
És Szigetvár minden hőse így halt meg. Példát mutatva az egész világnak.
A Szigetvár elestét követő években az emberek kézről kézre adták Zrínyi portréját, a róla készült metszeteket egész Európában. Horvát, spanyol, francia krónikások meséltek róla, német népénekek örökítették meg a bátor kirohanás, az utolsó csepp vérig védett vár történetét.
Így lett bukás helyett megdicsőülés Szigetvár eleste, amikor egy maroknyi magyar és horvát vitéz az életét adta azokért az értékekért, amelyek ma is európaiságunk alapját jelentik.
Magyarok és horvátok Európa kapujában álltak őrt. Európa értékeit védték. Áldozatukkal, hősiességükkel maguk is az európai örökség részévé váltak. A várvédők tudták, hogy a küldetésükön nemzetek sorsa múlhat. És bátran meghaltak azért, hogy mások élhessenek.
Nincs az a hadi siker, nincs az a fényes győzelem, amellyel méltóbban kiérdemelhették volna, hogy Európa védelmezőinek panteonjában tiszteljük őket. 1566 e tragikus végkifejlet révén vált fordulóponttá az egymásnak feszülő erők küzdelmében.
450 esztendeje mindkét oldal bátor hadvezért temetett, és a halál egy nehéz korszakra ütött pecsétet. A hadjáratnak vége szakadt, a hódítás megtorpant. A szigetváriak kivívták az ellenség tiszteletét, nekünk pedig máig hitet és erőt adnak.
A példa most, 450 év után is éppoly fényesen ragyog. Örökségünk közös: horvátoké, magyaroké, egész Európáé.
„…fényt a késő századokra vét” – énekelte meg a halhatatlan áldozat kisugárzását Kölcsey.
„…dicsőségünk, végső daliája nevünknek” – hajolt meg előtte Vörösmarty.
„Legyen minden ember, mintha / Zrínyi Miklós unokája volna” – kérte egy egész nemzettől Petőfi.
Századokon át Zrínyi nevére íródott a magyar költők megannyi méltóság-éneke és bátorság-dala. Hozzá mérték az új nemzedékek tetteit, vele átkoztak minden megtorpanást, vele áldottak minden helytállást. Benne látták a magyarok igazi arcát, az ő erényeit kérték rajtunk számon, az ő példája nyomán reméltek új hősöket.
„…egünkön Zrínyi csillagként ragyog” – írta Kazinczy.
Zrínyi Miklós és a szigetvári vitézek hősiessége 450 éve üzeni minden magyarnak, mindannyiunknak:
„A haza minden előtt”.
