Tehát versenyt futottunk az idővel, mert amikor az első parlamenti felszólalás megtörtént, amikor az első írásbeli kérdést feltettem, akkor még lett volna az országoknak ideje arra, hogy megadják az építési engedélyt, elkezdjék az építkezést, és azt mondják 2010 decemberében, hogy bocsánat, mi már ugyan az irányelvet életbe léptettük, de közben a beruházás elindult, erre az már nem vonatkozik. Úgyhogy elértük azt, hogy ne kapjon uniós támogatást a beruházás, és megnyertük az idővel folytatott versenyfutást is, de nyilvánvaló: mindez nem történt volna meg, ha ebben Önök nem segítenek, ha nem olyan következetesek, mint amilyenek voltak. Az érdem tehát az Önöké, szentgotthárdiaké, a PRONAS-é, mindazoké, akik részt vettek ebben a 6 és fél éves munkában.
Polgármester úr utalt arra, hogy ami itt Szentgotthárdon történt, példa. Én azt mondom, hogy nemcsak példa, hanem minta is. Minta mások számára, más magyar települések számára is, hogy van értelme a civil összefogásnak. Van értelme az összekapaszkodásnak, van értelme a kitartó munkának. És meg lehet akadályozni egy olyan dolgot, ami mindenkit bosszant, mindenkinek az érdekét sérti, leszámítva egy szűk üzleti kört. És meg lehet akadályozni, hogy egy békés, rendezett, szép várost tönkretegyenek. Tehát példa, minta, és nyugodtan mondhatom, biztatás. Biztatás, hogyha mások hasonló helyzetbe kerülnek, kövessék a szentgotthárdiak példáját, és harcoljanak a saját érdekeikért.
Végezetül megköszönöm még egyszer a megtisztelő díszpolgári címet. Lehet, hogy az elején elfelejtettem megköszönni? Akkor kétszeresen is hadd köszönjem meg!
Egy tegnapi sajtótájékoztatón elhangzottakra hívom még fel a figyelmüket, és hadd kérjem most az Önök támogatását. Tegnap egy nemzetközi sajtótájékoztatót tartottam, ahol bejelentettem – talán értesültek erről a sajtó révén –, hogy Al Gore korábbi amerikai alelnök elindított egy kampányt, amelynek eredményképp egymilliárd aláírást – elektronikus aláírásról van szó természetesen – szeretne összegyűjteni a párizsi klímacsúcs előtt, nyomást gyakorlandó az ott részt vevő vezetőkre, hogy a mostaninál ambiciózusabb, elkötelezettebb, jövőbe mutatóbb döntést hozzanak.
Én felajánlottam Al Gore-nak, hogy Magyarország szívesen csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. Valószínűleg nagyon sok honfitársamat meg tudom nyerni annak, hogy egy percet szánjon arra, hogy ezt az elektronikus aláírást, ezt az elektronikus támogatást elküldje nekünk. Holnaptól ezzel a céllal egy saját honlapunk működik. Úgyhogy arra kérem Önöket, legyenek szövetségeseim ebben, ha egyetértenek a célkitűzéssel.
A veszély, ami 2006-ban leselkedett Önökre, az ezt a közel tízezer lakosú várost, az itt élőket, gyerekeket, felnőtteket fenyegette. Az a veszély, amiről tegnap beszéltem — és több alkalommal is az elmúlt év során –, az ennél sokkal több embert, Magyarország, Európa minden polgárát, sőt, a Föld minden lakóját fenyegeti. Úgyhogy hadd kérjem Önöket arra, hogy legyenek szövetségeseim. Ha egyetértenek a célkitűzéssel, emeljék fel a hangjukat, keressenek más támogatókat. Próbáljuk meg politikai nézetkülönbségeket félretéve, egy ilyen jó kezdeményezés mögé állva elérni, hogy a végén, amikor majd mérlegre teszik, hogy melyik ország hogyan támogatta ezt a kezdeményezést, Magyarország — természetesen lakosságszám-arányosan — az élen végezhessen.
Még egyszer köszönöm a kitüntető címet, és remélem, hogy soha többet nem lesz olyan alkalom, amikor hasonló küzdelmet, hasonló harcot kell majd indítani a város érdekében.
Köszönöm a figyelmüket, további szép napot kívánok mindannyiuknak, minden szentgotthárdinak!
