Kedves Peresztegiek!
Szent István művének és szellemiségének ma Önök a megőrzői és továbbadói. Önök, és Önökkel együtt minden magyar, akinek fontos szülőföldjének sorsa, szűkebb és tágabb közösségének boldogulása, hazájának jövője, nemzetének gyarapodása.
A mai naptól az Önök faluja nemcsak jelképesen, de ténylegesen is államalapító királyunk emlékezetének megőrzője. Olyan község és olyan közösség, amely az itt élőknek köszönhetően mától egy fontos emlékhellyel gazdagabb lett. Kell-e ennél jobb és meggyőzőbb tanúbizonysága annak, hogy valóban jelenünket és jövőnket is formálni képes erő lakozik a közös emlékezetben?
Mint ahogy mindmáig közös jövőnket formáló ereje van Szent István királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmeinek is. Mert ezekből az intelmekből – okosan olvasva őket – ma is sok erőt, bátorságot, önbizalmat és bölcsességet meríthetünk ahhoz, hogy jobbá tegyük közös életünket.
Szent királyunk emlékezetét megidézve ez alkalommal a magam részéről a 10. intelmet ajánlom figyelmükbe. Így szól.
„Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik.
Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból.
Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse.
Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.
Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.
Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.
Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.
Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson.
Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben.
Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass.
Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.
Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.
Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni.
Ámen”
Tisztelt peresztegi Polgárok!
Aki erre a szoborra néz, joggal érezheti úgy, hogy államalapító királyunk ma is velünk van. Kívánom, hogy amikor tekintetünk találkozik az ő tekintetével, mindannyian joggal érezhessük úgy, hogy méltóak vagyunk mindarra, amit Ő több mint ezer esztendővel ezelőtt megálmodott és megteremtett.
Köszönöm, hogy a mai napon együtt idézhettem meg Önökkel Szent István alakját, és szellemi örökségéből mindazt, amit nekünk, mai magyaroknak érdemes megszívlelnünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
