Amikor az első szabadon választott Országgyűlés megalakult, a szovjet csapatok még hazánkban állomásoztak. Még élt a Varsói Szerződés, a KGST… Magyarország azonban – az első szabadon választott Országgyűlés és a kormány munkájának köszönhetően – sikeresen bontotta le mindazokat az akadályokat, amelyek oly sokáig elzártak minket az európai polgári demokráciák családjától.
Antall József kormánya és a Szabad György elnökletével működő első Országgyűlés gigászi részt végzett el abból a munkából, ami a népszuverenitás helyreállítását, a szabad és független Magyarország megteremtését tette lehetővé. Ez olyan történelmi teljesítmény, amit sem kétségbe vonni, sem elvitatni, sem megkérdőjelezni nem lehet.
Amikor a házelnöki megbízatást vállalta, már jócskán túl volt élete derekán. 66 éves volt. Mégis, észjárása frissességével a legfiatalabb képviselőket is képes volt lenyűgözni. Magától értetődően tudott nagyon udvarias és nagyon körültekintő lenni. Tudott vitatkozni, szenvedélyesen érvelni, meggyőződését bölcsen képviselni. De ugyanígy tudta tisztelni mások igazát. Tudott szerényen győzni és tudott alázattal veszíteni.
Tisztelt Gyászolók, Honfitársaim!
Ma egy olyan magyar hazafinak adunk végtisztességet, aki tudósként, politikusként minden szívdobbanásával éltetni igyekezett azt a kossuthi gondolatot, amely így szól: „a haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Demokratikus parlamentünk első házelnökétől, a Széchenyi-díjas professzortól és akadémikustól búcsút véve véssük jól mi is a szívünkbe ezt a számára oly kedves gondolatot. „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Miként véssük a szívünkbe azt a meggyőződését is, hogy a hazát csak a nemzet szabadsága, a polgári szabadságjogok érvényesülése teheti naggyá. Szabad György ezért a szabadságért dolgozott és küzdött egész életében.
Ha van égi katedra, ott is ezt teszi majd.
Mi, aki tisztelői voltunk és maradunk, az ő szellemi testamentumában osztozva a család gyászát is enyhíthetjük. Mert aki tovább él emlékezetünkben, az velünk van, velünk marad, szól hozzánk, és mi is szólhatunk őhozzá.
Tisztelt gyászoló Közösség!
Bár most búcsúzni jöttünk, szívünkben mégis szorítsunk helyet a reménynek: életerős az a nemzet, amelynek olyan fiai teremnek, mint amilyen Szabad György volt hosszú, dolgos, sorsfordulókban gazdag és kihívásokkal teli életében.
Kedves Tanár Úr, tisztelt Házelnök Úr, nyugodj békében!
