De az élet Hétszünyű Kapanyányimonyókjaival és balszerencsét hozó sárkányaival neki is meg kellett küzdenie. A család mind nehezebb helyzetbe sodródott. Édesapja, akárcsak a mesebeli Fehérlófia, saját egészségével fizetett azért, hogy a sors griffmadarának éhségét csillapítva biztosítsa a család megélhetését. Hogy édesapja megrokkanása után mi történt volna ezzel a legkisebb fiúval, merre fordul az ő élete, és vele együtt családjáé, ha akárcsak a mesében, nem találkozik önzetlen segítőkkel, nem tudni. Azt viszont igen, hogy tehetsége és szorgalma jutalmául a sors angyalai is mellé szegődtek. Bölcs matematikatanárától életre szóló biztatást kapott. Jólelkű osztályfőnöke pedig a lehetőségek kapuját nyitotta ki előtte.
Ezen a kapun belépni azonban mesénk hősének már egyedül kellett. Neki kellett bizonyítani rátermettségét, alkalmasságát, életrevalóságát.
Kedves Fiatalok, Tanárok, Mentorok, Alapítók, kedves Alapítványi Közösség!
A mese itt véget ér. S hogy ki volt mesénk hőse, azt már biztosan mindenki kitalálta. Bakonyi Bálint ő, akinek sorsában itt és ma alighanem sokan magukra ismertek.
De ezzel, szerencsére, egy másik mesébe illő történet is elkezdődik.
Mert a lehetőségek kapuját a Csányi Alapítvány Életút Programja jelentette Bálintnak éppúgy, mint az itt jelenlévő tehetséges, a maguk területén kimagasló teljesítményt nyújtó diákoknak.
Bálint ma már a maga 19 évével a program legidősebb ösztöndíjasa. Egyetemen tanul. Informatikusnak és tanárnak készül. Egyik legfőbb vágya, hogy maga is az alapítványnál taníthasson.
Ha álma valóra válik, ki tudja, az itt lévők közül sokan már az ő segítségével, és az ő példáján keresztül találhatják meg a boldogulás útját. Mert Bálint példája is azt mutatja, hogy az Életút Program legalább három nagyon fontos dolgot üzen mindannyiunknak.
Az egyik az, hogy csak akkor lehetünk igazán sikeresek, ha a saját sikerünkkel mások sikerét is elősegítjük. A másik az, hogy csak a teljesítményen nyugvó siker lehet a személyes és a közös boldogulás igazi alapja. A harmadik pedig az, hogy az álmaink valóra váltásának mégiscsak az a legbiztosabb módja, ha mielőbb felébredünk, és munkához látunk.
Az alapítványnál folyó munka is ezt bizonyítja. Ezért mindenkinek azt kívánom, hogy mindig legyen elegendő ereje, türelme, kitartása ahhoz, hogy álmaiból terveket, terveiből célokat, céljaiból pedig akár mesés, akár mindennapi sikereket tudjon kovácsolni. Mert a mesék az életünkről szólnak.
Így tehát Legkisebb Királyfik,
Szépséges Királylányok,
kedves Erika,
tisztelt Csányi úr,
Alapítványi Munkatársak,
köszönöm, hogy a mai napon én is részese lehettem ennek az egymást segítő, bátorító és erősítő közösség mesébe illő történetének!
