Tisztelt Ünneplők!
Savoyai Jenő nem hagyott hátra naplót, vagy más irodalmi testamentumot. Leveleiből viszont pontosan kiolvasható, mit gondolt a világról.
Az egyikben így fogalmazott: „Tudja ön, hogy miért tartom a magyar katonát olyan nagyra? Azért, mert a magyarban azt a páratlan tulajdonságot fedeztem fel, hogy nem kerül fáradságába azzá lenni, amivé akar.”
Ha ilyet gondolt a magyar katonáról, a magyarokról a történelem egyik legnagyobb stratégája, mi is elhihetjük mindezt magunkról. Ideje elhinnünk, hogy képesek vagyunk elérni céljaikat, ha élünk lehetőségeinkkel. Ha szeretjük mindazt, amit szülőhelyünktől kapunk. Ha tiszteljük és okosan használjuk, amit az előttünk járók tudása, a természeti és az épített környezet ad nekünk.
A Savoyai-év legfőbb eredménye, hogy itt, Ráckevén okot adott az együttlétre, az ünneplésre, a közös megemlékezésre.
Önök büszkék lehetnek a szép Duna-partra, városuk barátságos hangulatára, a kastély fenséges falaira. De annál is büszkébbek közösségükre, a magyar, szerb és német együttélés minden pompánál szebb hagyományaira.
A magyarországi műemlékek fontos kincseink, ahol sok-sok történelmi és kulturális érték összpontosul. Használjuk bölcsen az épületeket és a hozzájuk tartozó örökséget! Legyünk jó gazdái ezeknek a helyeknek!
Tisztelt Megemlékezők!
Őszintén remélem, a ráckeveiek következő generációinak sem kerül fáradságába – hogy ismét Savoyai Jenőt idézzem –
azzá lenni, amivé akarnak.
Úgy legyen!
