Tisztelt Főtitkár Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ország, Magyarország, ahonnan jövök, legutóbb két héttel ezelőtt kapott ízelítőt a klímaváltozás következményeiből. A szeptemberi özönvízszerű esők utakat, hidakat, vasúti töltéseket károsítottak, lakóházakat tettek lakhatatlanná, és nagyon sok helyen elpusztították a termést.
A közép-európai régió országai, ahonnan érkezem, a saját bőrükön érezhették az elmúlt esztendőkben a klímaváltozás hatásait. Szerbiában a májusi eső következtében nagyobb kár keletkezett, mint a 90-es háború idején.
Európa, a földrész, ahol lakom, szinte minden országa megkapta az elmúlt években a maga figyelmeztetését. Gondoljunk csak Angliára, ahol januárban óriási árvizek okoztak pusztítást és károkat!
És a Föld, ahol élünk, a mi kék bolygónk hétről hétre, hol itt, hol ott figyelmeztet bennünket. Figyelmeztet minket arra, hogy a felelőtlenség évtizedei után a felelősség évtizedeinek kellene következnie.
De nemcsak a természettől kapjuk a figyelmeztetéseket, nemcsak a környezetünk figyelmeztet bennünket hétről hétre, hónapról hónapra, hanem tudósok százai is intettek és intenek arra, hogy ez így nem mehet tovább. Az az út, amin járunk, nem a fenntartható fejlődés útja, hanem a fenntarthatatlanságé. Egyetlen adatot hadd ajánljak az önök figyelmébe: az elmúlt 25 évben minden konferencia, minden ezzel kapcsolatos politikai szándék, minden deklaráció ellenére 30 százalékkal nőtt a légkör széndioxid-koncentrációja. Soha olyan magas nem volt, mint a tavalyi esztendőben.
Ban Ki Mun főtitkár úr bevezetőjében azt mondta: „A vezetők ne beszéljenek, hanem cselekedjenek.”
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, lássuk, hogy mit tett és mit tesz Magyarország annak érdekében, hogy a klímaváltozással kapcsolatos feladatait teljesítse! Három példát szeretnék az Önök figyelmébe ajánlani. Magyarország Kyotóban azt vállalta, hogy 6 százalékkal fogja csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Ehhez képest az elmúlt 25 esztendőben 40 százalékos csökkentést értünk el, mindezt úgy, hogy az elmúlt 25 évben Magyarország gazdasága, GDP-je nőtt, és úgy, hogy Magyarország sem tudta függetleníteni magát a különböző válságoktól. Magyarország jó példája bizonyítja, hogy lehet gazdasági növekedést elérni úgy, hogy a környezeti terhelés csökken. Ez a 40 százalékos csökkenés azt jelenti, hogy Magyarország már teljesítette azt a célkitűzést, amit mások, más országok még csak meg akarnak fogalmazni.
A második példa. A kérdés: megállhatunk-e itt? Nem. Üldögélhetünk-e a babérjainkon? Nem. Magyarország szeretne továbbmenni, szeretné javítani az energiahatékonyságot, és szeretné, hogyha minél több alternatív energiát használhatnánk fel a jövőben. Egyetlen példát hadd mondjak erre: a hétvégén raktuk le egy olyan napelemgyárnak az alapkövét, ahol annyi napelemet fognak gyártani a következő 10 esztendőben, hogy ha az összes napelemet Magyarországon építenék be, akkor a magyarországi háztartások egynegyedének energiaigényét kielégítené.
De pontosan tudjuk azt is, és ez a harmadik példa, hogy ha most, azonnal, ma itt meg tudnánk állapodni abban, hogy 30-40 százalékkal csökkentjük a széndioxid-kibocsátást, a korábbi felelőtlenségünk hatásai még akkor is hosszú évtizedekig, 30-40 évig érezhetőek lennének. Tehát fel kell készülnünk arra is, amit minden ország megtapasztalt és amit a nyitókonferencia bejátszásaiban is láttunk: árvizekre, súlyos katasztrófákra. Magyarország, megfogadja a Stern-jelentésben megfogalmazottakat: egy eurónyi beruházás, ami a megelőzést szolgálja, az későbbi 6 eurónyi kártól mentesíthet bennünket. Ezért építünk tározókat Magyarország második legnagyobb folyója mentén, és ezért próbálunk további hatékony intézkedéseket tenni.
Magyarország kicsi ország. Önmagában nem tudja elérni azt, hogy a kék bolygó sebeit begyógyítsuk. Összefogásra van szükség. Ahhoz, hogy a múlt elvesztett csatáit követően a jövő csatáit gyermekeink érdekében, unokáink érdekében megnyerhessük, figyelmükbe ajánlom Gábor Dénes Nobel-díjas magyar származású tudós évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatát: „Eddig az ember a természettel küzdött. Mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”
Tisztelt Főtitkár Úr!
Magyarország, ahogy eddig is, a jövőben is az Ön szövetségese lesz!.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Szerkesztett változat.)