Beszédek
2014. szeptember 23.

Áder János köztársasági elnök beszéde New Yorkban, az ENSZ székházában rendezett nemzetközi klímacsúcson

Tisztelt Főtitkár Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ország, Magyarország, ahonnan jövök, legutóbb két héttel ezelőtt kapott ízelítőt a klímaváltozás következményeiből. A szeptemberi özönvízszerű esők utakat, hidakat, vasúti töltéseket károsítottak, lakóházakat tettek lakhatatlanná, és nagyon sok helyen elpusztították a termést.

A közép-európai régió országai, ahonnan érkezem, a saját bőrükön érezhették az elmúlt esztendőkben a klímaváltozás hatásait. Szerbiában a májusi eső következtében nagyobb kár keletkezett, mint a 90-es háború idején.

Európa, a földrész, ahol lakom, szinte minden országa megkapta az elmúlt években a maga figyelmeztetését. Gondoljunk csak Angliára, ahol januárban óriási árvizek okoztak pusztítást és károkat!

És a Föld, ahol élünk, a mi kék bolygónk hétről hétre, hol itt, hol ott figyelmeztet bennünket. Figyelmeztet minket arra, hogy a felelőtlenség évtizedei után a felelősség évtizedeinek kellene következnie.

De nemcsak a természettől kapjuk a figyelmeztetéseket, nemcsak a környezetünk figyelmeztet bennünket hétről hétre, hónapról hónapra, hanem tudósok százai is intettek és intenek arra, hogy ez így nem mehet tovább. Az az út, amin járunk, nem a fenntartható fejlődés útja, hanem a fenntarthatatlanságé. Egyetlen adatot hadd ajánljak az önök figyelmébe: az elmúlt 25 évben minden konferencia, minden ezzel kapcsolatos politikai szándék, minden deklaráció ellenére 30 százalékkal nőtt a légkör széndioxid-koncentrációja. Soha olyan magas nem volt, mint a tavalyi esztendőben.

Ban Ki Mun főtitkár úr bevezetőjében azt mondta: „A vezetők ne beszéljenek, hanem cselekedjenek.”

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, lássuk, hogy mit tett és mit tesz Magyarország annak érdekében, hogy a klímaváltozással kapcsolatos feladatait teljesítse! Három példát szeretnék az Önök figyelmébe ajánlani. Magyarország Kyotóban azt vállalta, hogy 6 százalékkal fogja csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Ehhez képest az elmúlt 25 esztendőben 40 százalékos csökkentést értünk el, mindezt úgy, hogy az elmúlt 25 évben Magyarország gazdasága, GDP-je nőtt, és úgy, hogy Magyarország sem tudta függetleníteni magát a különböző válságoktól. Magyarország jó példája bizonyítja, hogy lehet gazdasági növekedést elérni úgy, hogy a környezeti terhelés csökken. Ez a 40 százalékos csökkenés azt jelenti, hogy Magyarország már teljesítette azt a célkitűzést, amit mások, más országok még csak meg akarnak fogalmazni.

A második példa. A kérdés: megállhatunk-e itt? Nem. Üldögélhetünk-e a babérjainkon? Nem. Magyarország szeretne továbbmenni, szeretné javítani az energiahatékonyságot, és szeretné, hogyha minél több alternatív energiát használhatnánk fel a jövőben. Egyetlen példát hadd mondjak erre: a hétvégén raktuk le egy olyan napelemgyárnak az alapkövét, ahol annyi napelemet fognak gyártani a következő 10 esztendőben, hogy ha az összes napelemet Magyarországon építenék be, akkor a magyarországi háztartások egynegyedének energiaigényét kielégítené.

De pontosan tudjuk azt is, és ez a harmadik példa, hogy ha most, azonnal, ma itt meg tudnánk állapodni abban, hogy 30-40 százalékkal csökkentjük a széndioxid-kibocsátást, a korábbi felelőtlenségünk hatásai még akkor is hosszú évtizedekig, 30-40 évig érezhetőek lennének. Tehát fel kell készülnünk arra is, amit minden ország megtapasztalt és amit a nyitókonferencia bejátszásaiban is láttunk: árvizekre, súlyos katasztrófákra. Magyarország, megfogadja a Stern-jelentésben megfogalmazottakat: egy eurónyi beruházás, ami a megelőzést szolgálja, az későbbi 6 eurónyi kártól mentesíthet bennünket. Ezért építünk tározókat Magyarország második legnagyobb folyója mentén, és ezért próbálunk további hatékony intézkedéseket tenni.

Magyarország kicsi ország. Önmagában nem tudja elérni azt, hogy a kék bolygó sebeit begyógyítsuk. Összefogásra van szükség. Ahhoz, hogy a múlt elvesztett csatáit követően a jövő csatáit gyermekeink érdekében, unokáink érdekében megnyerhessük, figyelmükbe ajánlom Gábor Dénes Nobel-díjas magyar származású tudós évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatát: „Eddig az ember a természettel küzdött. Mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”

Tisztelt Főtitkár Úr!

Magyarország, ahogy eddig is, a jövőben is az Ön szövetségese lesz!.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Szerkesztett változat.)