XXI. cikke pedig a következőket tartalmazza: „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani, vagy a helyreállítás költségét viselni. Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.”
Környezetvédelem. Természeti értékek megőrzése. A föld, levegő, víz minőségének védelme. Mennyit beszélünk róla mostanában! Az idő rövidségére tekintettel hadd emeljek ki ebből a problémahalmazból egyetlen kérdést: A víz és a szanitáció kérdését.
Hogy milyen fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű víz, azt csak akkor tudjuk értékelni igazán, ha megtapasztaljuk annak hiányát, akár szennyezés, akár túlfogyasztás, akár környezeti változások miatt következik be. Az elmúlt években tanulmányok sokasága jelent meg arról, hogy milyen felelőtlenek vagyunk. Arról, hogy milyen rövidlátó – mondhatni esztelen – módon szennyezzük el vizeinket. Hadd idézzek néhány mondatot ezekből a dokumentumokból!
A fejlődő világ országaiban a kommunális szennyvíz 90 százalékát, az ipari szennyvíz 70 százalékát mindenféle tisztítás nélkül engedik a folyókba. A II. világháború utáni vegyipari forradalomnak vannak súlyos környezeti hatásai is. Az ipar ma mintegy 12 ezer fajta mérgező vegyszert használ. Márpedig egyetlen csepp kőolaj 25 liter vizet tehet ihatatlanná. Egyetlen autó előállítása 148 ezer liter ipari vizet igényel. Közel 2 milliárd ember toalettkultúrája még ma sem megfelelő. Következmény: elszennyezett méregtavak, élettelen – folyókra már csak legfeljebb nevükben emlékeztető – vízfolyások. Inkább bűzös ipari csatornák. Következmény: nem jut elég víz a napi emberi fogyasztási szükségletek kielégítésére. Ma több mint 1milliárd embernek nincs tiszta ivóvize. Következmény: a szennyezett víz által terjesztett súlyos betegségek (az UNICEF 2009-es tanulmánya szerint) a víz és szanitáció hiánya olyan intenzitással öli a kisgyermekeket, mintha 4 óránként lezuhanna egy gyerekekkel teli Boeing 747-es.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A szanitáció hiányának drámai példáit és súlyos következményeit még hosszasan lehetne sorolni. De tegyük fel a kérdést: ha a szennyvízkezeléssel minden rendben lenne, akkor a vízgazdálkodásunk, vízkezelésünk, vízbázis védelmünk szempontjából minden rendben lenne? Sajnos nem.
A vízgazdálkodás ma már elkerülhetetlenné teszi a nemzetközi együttműködést. Bolygónk lakosságának a fele ún. „osztott” vagy „közös” vízgyűjtő területen él. Ugyanaz a folyó biztosítja két, három vagy több ország vízellátását. Az országok együttműködése napi kényszer, enélkül ellátási, szociális, egészségügyi, akár háborús feszültségek is kialakulhatnak.
