De a kommunista rezsim súlyosan elszámította magát. Mert hőssé lett honfitársaink emberi helytállásában valójában magyarok millióinak vágya jutott kifejezésre. 1956-ban azt adta a világ tudtára nemzetünk, hogy több mint száz év eltelte után is ragaszkodunk 1848-as hagyományainkhoz.
Ragaszkodunk nemzeti függetlenségünkhöz, szabadságunkhoz, európaiságunkhoz.
Mi magyarok 1956-ban és 1989-ben is kifejezésre juttattuk, hogy a szabadság nemzete vagyunk. És nincs az a hatalom, ami ettől eltántoríthat minket.
Ezért el kell mesélni gyermekeinknek, hogy 56-ban sokan adták életüket azért, hogy mi, mai magyarok szabadon élhessünk. El kell mesélni gyermekeinknek, hogy 1990-re kivívott szabadságunk forrását azok bátorsága és áldozatvállalása jelentette, akiknek példája a legnehezebb időkben is milliókban és milliókban tartotta a lelket. El kell mesélni gyermekeinknek, hogy a szocializmussal szembeni forradalmak igazi fényét mindenütt, így nálunk is a szabadság, a függetlenség és a demokrácia eszméje táplálta.
Szabadság.
Függetlenség.
Demokrácia.
Gyermekeink számára 25 év elteltével ma már milyen természetes, milyen magától értetődő mindez. És, hogy az is maradjon, érdemes megfontolnunk Deák Ferenc szavait, aki 1867-ben – 18 évvel az elbukott szabadságharc után – mondta a következőket:
„Örültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunknak évezredes élő fája, melyet annyi vihar ostromlott, de gyökerében meg nem rázott, ismét zöldülni kezd… Kérjük a Mindenhatót, hogy dértől, fagytól mentse meg a gyönge hajtásokat… gondos ápolás szükséges tehát, folytonos őrködés, erély, óvatosság és türelem, hogy a kincset, melyet vissza nyertünk, jövőre megőrizhessük.”
Komorowski elnök úr!
Gauck elnök úr!
Zeman elnök úr!
Kiska elnök úr!
Köszönöm, hogy a mai napon együtt emlékezhettünk meg a magyar forradalom mártírjairól és a 25 évvel ezelőtti sorsfordító eseményekről.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm, hogy meghallgattak. Figyelmük megtisztelő volt számomra.
