Eminenciás Bíboros Úr,
Főtisztelendő Plébános Atya,
Polgármester Úr,
Nagykövet Asszony!
Pilinszky János magyar költő azt írja:
„A jótettek javarészt titokban születnek.
Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot.
De a jelenlétük annál valóságosabb.
A jótetteknek csak elenyésző az írott történelme.
Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvőn részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené a légkörét.
(…) a jóság jelenléte leginkább a hajnalok csodájára emlékeztet, a láthatatlan napra, amit még sötétség fed ugyan, de ami máris hasonlíthatatlan erővel itt van.”
Kondor Lajos, tisztelt Ünneplők, szerette a „hajnalok csodáját”. Akik ismerték, tudták róla, hogy gyakran sietett már napkelte előtt a Kálvária dombjára. Szerette az első napsugarakat szentmisével köszönteni a Magyarok Kápolnájában. Ki tudja, ilyenkor eszébe jutott-e a gyermekkora, és szerény szülőfaluja, Csikvánd, ahol templom híján akkoriban csak a lélek temploma állt nyitva előtte?
Vasárnaponként a szentmisére az erdőn át, hosszú gyaloglással jutottak el szüleivel és a testvéreivel a szomszéd településre, Gyarmatra. Talán éppen azok a kilométerek tették őt missziós lelkületű örök zarándokká.
Az viszont bizonyosnak látszik, hogy a templomépítő elszántságot a szüleitől örökölte. A Kondor család mindent megtett, hogy a kicsiny falu templomot emelhessen. Így épülhetett meg a hívek összefogásával a Szent Istvánnak szentelt csikvándi templom.
Kondor Lajos 16 éves volt akkor. Családjától és szülőfalujától ezt az útravalót kapta életére. És bizony kellett a hittel, szeretettel, reménnyel gazdagon megrakott batyu, mert hosszú és nehéz út állt előtte.
Egy olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött ők maguk nem gyakorolhattak hatalmat.
De ki helyezheti magát Isten fölé? Milyen földi hatalom parancsolhat a hívő léleknek, a lelkiismeret szavának, az erkölcsi törvényeket követőknek?
A kommunista diktatúra árnyéka, ami Közép-Európát beborította, Kondor Lajos elől nem takarta el az őt minden nap megszólító hajnal fényét.
A korszellemmel mit sem törődve ezért döntött úgy, hogy a szolgáló szeretet útját követi életében. Tizennyolc éves korában,1946-ban Kőszegen jelentkezett a verbita szerzetesrendbe. Két évvel később letette első fogadalmát, de amikor láthatóvá vált, merre fordul a háború után is megszállva maradt Magyarország sorsa, felettese Ausztriába küldte. Itt előbb Mödlingenben, majd Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte meg. Bonnban szentelték pappá.
Ekkor már 1953-at írunk. A következő évben a rend Portugáliába küldi szemináriumi nevelőtanárnak. Akkor talán még nem sejti, hogy mindvégig megmaradva magyar szerzetesnek élete végéig Fatima lesz az otthona.
Kondor atya a jóságot követte és közvetítette egész életében. Sok jót tett a rábízott fatimai hívekkel, akik mindig bátran fordulhattak páter Kondorhoz. Jót tett a fatimai jelenések gondozásával. Neki köszönhető, hogy a három szegény pásztorgyerek által közvetített békeüzenetek eljutottak a világ minden pontjára, s hogy Fatimából egyre ismertebb zarándokhely lett az idők során.
Jót tett a zarándokokkal: évről évre sok ezer különféle nyelvet beszélő, de az örök igazságokra nyitott ember találhatja meg Fatimában a lelki megerősödés forrását.
Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a Magyar Kápolna és a Magyar Keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek. És azt is meg akarta mutatni, hogy magyarként, egy kicsiny, de jóra hivatott nemzet szülötteként mennyi mindennel gazdagíthatjuk a világot.
