Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Felemelő alkalomra gyűltünk össze.
Felemelő, mert egy nagyszerű emberre emlékezünk. Olyan emberre, akinek gondolkodásában szorosan összetartozott magyarság és európaiság, kereszténység és polgárosodás, jog és erkölcs. Egy olyan emberre, aki ezeket az értékeket képviselte köztársasági elnökként is. Így ismerte meg az ország, és így vált a legnépszerűbb közéleti szereplővé.
Sokunknak fűződnek hozzá személyes emlékei. Akik itt vagyunk, alighanem mindannyian sokat köszönhetünk neki. Csakúgy, mint a Herendi Porcelánmanufaktúra közössége, akik úgy döntöttek, hogy a gyár történetében meghatározó szerepet betöltő személyiségek szobrai közé az ő szobrát is elhelyezik.
Mádl Ferenc ennek a tájnak szülötte. Nemcsak földrajzi, hanem szellemi-lelki értelemben is. Gyerek- és ifjúkora színhelyei szinte látótávolságban vannak tőlünk. Mindig nagy szeretettel emlegette a szülőfalu, Bánd, és a környező települések, Márkó, Szentgál, Herend lakóit, akik közül sokan nemzedékek óta kötődnek a porcelángyártáshoz. Gyerekkorában az ő fejében is megfordult az a gondolat, hogy egyszer majd ő is a gyárban dolgozik. Arra persze nem gondolhatott, hogy a Porcelánmanufaktúra igazgatótanácsának elnöke lesz, aki tudásával, tekintélyével sokat segít majd a szívének oly kedves hungarikum nemzetközi népszerűsítésében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország második köztársasági elnöke – amint azt életrajzából tudhatjuk – parasztcsaládból származott. Mádl Ferenc meghitt beszélgetések során büszkén hivatkozott arra, hogy többszörösen learatta azt a búzamennyiséget, amelyből az ő és családja kenyere egész életére kitellett.
Számára a paraszti örökség a munka és közösség tiszteletét, a mások teljesítményének megbecsülését, a saját tulajdonára és erejére támaszkodó ember méltóságát jelentette. Olyan értékeket, amelyek a polgárosodás alapját is jelentik. Mádl Ferenc számára ezek az értékek alapvetően fontosak voltak. Ezek tiszteletét hozta magával otthonról.
A közeli Bándon töltött gyermekkorára emlékezve mindig kiemelte a munka és a közösség rendjének tiszteletét, a katolikus hitben nevelkedés fontosságát. Ezeket a gyerekkorában beléivódott értékeket képviselte értelmiségi pályája állomásain és a közéletben is.
