Katonák! Honvédek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha nem is piros betűs, mégis ünnep a mai nap.
Hazánk 15 esztendővel ezelőtt, ezen a napon csatlakozott a világ legerősebb védelmi szövetségéhez, a NATO-hoz. Történelmi távlatból nézve bármilyen közel is van még hozzánk ez a nap, biztosak lehetünk abban, hogy csatlakozásunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez új fejezetet nyitott a szabad Magyarország történetében. Közelmúltunk olyan súlyú döntése volt ez, ami csak európai uniós csatlakozásunkkal mérhető össze. Hiszen NATO- és EU-tagságunkkal egy új, és valóban 21. századi fejezetet nyitottunk Magyarország történetében. Mindez nem volt előzmény nélküli.
A 25 évvel ezelőtt elkezdődött békés polgári átalakulás éveiben mi, magyarok közösen, szabad akaratunkból hoztuk a világ tudtára, hogy szabadságban és demokráciában akarunk élni. Közösen mondtunk nemet az évtizedeken át ránk kényszerített diktatúrára, és közösen mondtunk igent arra, hogy nemzetünk jövőjét az európai polgári demokráciák családjában látjuk. Az akkor kimondott igen hozzájárult ahhoz, hogy véget érjen a hidegháborús szembenállás, és elkezdődjön Európa békés újraegyesítése.
Nem volt kockázatmentes mindaz, amire a magyar társadalom csaknem negyedszázaddal ezelőtt elszánta magát.
Nem tudhattuk, pontosan miképp és hogyan megyünk majd végig azon a járatlan úton, amelyen elindultunk a békés polgári átalakulás során. Egyet azonban biztosan tudtunk. Azt, hogy ez az egyetlen út, amely ismét európai jövőt biztosíthat – a nyugati civilizációból a második világháború után erőszakkal kiszakított – hazánknak, és egész Közép-Európának. Ez a közös hit és közös elszánás tette lehetővé, hogy – ismét szabad és független nemzetté válva – a saját akaratunkból lépjünk ki az agóniáját vívó szovjet birodalom fojtogató öleléséből és a sok évtizeden át ránk kényszerített Varsói Szerződésből.
A 25 esztendővel ezelőtti közös hitünknek és közös elszánásunknak köszönhetően Magyarország immár 15 esztendeje a NATO és 10 esztendeje az Európai Unió egyenrangú tagjaként vehet részt a közös erőfeszítésben, amelynek célja az együttműködésen és kölcsönös tiszteleten nyugvó békés fejlődés biztosítása. Az évforduló korántsem csak katonai vagy védelempolitikai jelentőségű.
Ennek az eseménynek társadalmi jelentősége van. Olyan jelentősége, amely minden magyart érint. Ezért a mai napon nemcsak államfőként és a magyar honvédség főparancsnokaként állok most Önök előtt, hanem Magyarország egyik négygyermekes polgáraként. Olyan emberként, akinek mindennél fontosabb szerettei és szeretett hazája biztonsága. A békés élet lehetősége. Az, hogy gyermekei minden nap nyugodtan hajtsák álomra fejüket, és az is, hogy minden reggel egy békés világban ébredjenek fel. Olyan emberként állok Önök előtt, akinek van miért és van kiért felelősséget vállalnia, akinek van mit és van kit féltenie, oltalmaznia és védelmeznie.
Ugyanezt akarja minden tisztességes és józanul gondolkodó ember Európában éppúgy, mint a tengerentúlon vagy a világ bármely más pontján. Jó érzés, hogy a 25 évvel ezelőtti közös kívánságunk közös valóságunk lett a 21. század Európájában. Ebben nagy szerepe van az Önök munkájának és helytállásának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelem megtanította nekünk, hogy a béke törékeny dolog. Éppolyan könnyen sebezhető, mint maga az ember.
Ennél nem kell sem jobb, sem méltóbb, sem erkölcsösebb ok arra, hogy a világ legerősebb szövetségével védelmezzük meg magunkat bármilyen fenyegetéssel szemben.
Aki a békét védi, az az életet védelmezi. Mi, magyarok pedig – szövetségeseinkhez hasonlóan – a békés fejlődés, az élet oldalán állunk. A szabadság oldalán. A kölcsönös tisztelet oldalán. Az együttműködés és az egymásért viselt közös felelősség oldalán.
