Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
E hányatott sorsú kastély megújítói és a múzeum megálmodói igent mondtak az önmagát megújító természet legfőbb parancsára. Arra a parancsra, amely az alkotó együttműködés erőit mozgatja mind a természetben, mind az általunk teremtett emberi kultúrában.
Mindazok, akiknek köszönhetően ma itt lehetünk, igent mondtak, és értéket teremtettek. És ha körbenézünk, azt is láthatjuk, hogy milyen elismerésre méltó teljesítmények születnek ezekből az igenekből: múltunk és épített örökségünk megbecsüléséből, természeti értékeink szeretetéből és tiszteletéből.
A Grassalkovich-kastély megújításával és a benne megnyíló múzeummal nemcsak Hatvan városa, hanem egész országunk is gazdagabb lett. Olyan érdekes és csábító hely jött létre, amely azt üzeni, hogy mi, mai magyarok képesek vagyunk megőrizni, megújítani és továbbadni mindazt, amit eleinktől örököltünk. Széchenyi Zsigmond szellemiségét éppúgy, mint ennek a történelmi kastélynak a szépségét.
Jó érzés, hogy a történelmi levegőjű terek, ahol számos kiválóság mellett József Attila és Thomas Mann is vendégeskedett egykor, a mai naptól ismét megtelnek élettel. A kiállítás révén közelebb kerülünk a csendhez, amiről Széchenyi Zsigmond írt, s amit egy erdőben sétálva vagy a víz partján ülve hallhatunk meg.
Kívánom, hogy szerezzen ez a kiállítás sok új barátot a természetszeretőknek. Kívánom, hogy minél többen értsük meg Nobel- díjas természettudósunk, Gábor Dénes üzenetét: „Eddig az ember magával a természettel küzdött. Mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Csendjük és figyelmük megtisztelő volt számomra.
