Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Természetszeretők!
A csend, amiről Széchenyi Zsigmond ír, nagy segítségünkre lehet annak megértésében, hogy a természetben csakugyan minden együttműködésre épül.
Itt minden szoros kölcsönhatásban van egymással, és egyetlen eleven láncolatot alkot. Mi, emberek pedig nem alkotói, hanem részei vagyunk ennek a láncolatnak.
És bár hajlamosak vagyunk arra, hogy a legerősebb szemnek tekintsük magunkat ebben a láncban, mégis könnyen a leggyengébb láncszemmé válhatunk. Hiszen mi, emberek nemcsak óriási teremtő erővel, hanem minden más fajnál nagyobb pusztító képességgel is rendelkezünk.
Saját felelőtlenségünk nemkívánatos hatásait pedig már ma is bőrünkön érezzük. Ezért mindennél fontosabb, hogy óvjuk természeti környezetünket.
Ismerjük meg és szeressük erdeink, mezőink, vizeink világát! A bennük élő élőlények csodálatos életközösségeit. Állat- és növényvilágunk jellegzetességeit, halfajtáink gazdagságát. S velük együtt ismerjük meg az ősidők óta vadászó és halászó ember mai kultúráját is. Hogy csakugyan így lehessen, ahhoz ez a most megnyíló múzeum is nagy segítséget jelent kicsinyeknek és nagyoknak, fiataloknak és lélekben fiataloknak…
Mindazoknak, akik nyitott lélekkel érkeznek ide, a hatvani Grassalkovich-kastély kívül-belül megszépült, új és méltó funkciót kapott falai közé.
Bízom benne, hogy a kiállítás tárlatait végignézők nemcsak új ismeretekkel lesznek gazdagabbak, hanem az itteni múzeumi séta közelebb viszi őket a természethez is. Ahhoz a tudáshoz, hogy a természet szeretete és tisztelete valójában önmagunk, azaz saját emberi mivoltunk megbecsülését jelenti.
