Tisztelt Pécsi Polgárok!
Deák Ferenc nem szívesen állt ki a tömegek elé, nem tartott zajos szónoklatokat. Szívesebben vette, ha az emberek a véleményét, a tanácsát kérték. Képviselőként és miniszterként is legendás türelemmel fogadta a hozzá fordulókat.
A szobrok és emlékművek sorsa, hogy idővel − szinte észrevétlenül − a tér, a táj természetes részévé válnak. A fa, a bronz, a mészkő vagy épp a márvány ezt az élő, szilárd kötést képviseli. Jó lenne, ha gondolkodásmódunkba így épülne be a haza bölcsének szellemi öröksége is. A hétköznapokon erre járók, ügyes-bajos dolgaik után sietők számára talán csak a látószög peremén tűnik majd fel Deák alakja.
De itt lesz.
Nyugalmat árasztó, biztató jelenléte most már örök időkre Pécs városáé.
