Akik a múltnak emléket állítanak, azok a jövőre gondolnak. Akik a bűnt bűnnek nevezik, azok az erkölcsös életet szolgálják. Akik kimondják az igazságot, azokat a gondviselés is kegyelmébe fogadja.
Tisztelt Elnök Úr, kedves Emlékezők!
Ahol most állunk, emberek haltak meg. Haláluk embertelen tettek, embertelen indulatok helyrehozhatatlan és visszavonhatatlan következménye volt.
Hét évtizede vér folyt Csúrog utcáin. Meggyalázott nők vére. Idős és fiatal férfiak vére. Gyermekek vére és csecsemőké. Magyar és szerb emberek haltak meg. Ártatlan szerbek 1942-ben és ártatlan magyarok 1944-45 telén. Ártatlan magyarok, mert voltak, akik úgy vélték, az ő nemzetük ártatlan áldozataiért egy másik nemzet ártatlan áldozatainak vérét kell kiontani.
Ami 44-45 telén itt és a környező magyarlakta településeken történt, tömeges bosszúhadjárat része volt. Véres bosszú azért, amit más magyar emberek követtek el ártatlan szerb emberekkel szemben néhány évvel korábban. Ez a bosszú bűnben fogant és erkölcstelen volt, mint ahogy ugyanilyen bűnben fogant és erkölcstelen cselekedet volt minden egyes ártatlan szerb élet kioltása.
A világ erkölcsi rendje felborul, ha nem értjük meg, hogy csak a bűnösök megbüntetése lehet erkölcsös cselekedet. Önmagunk, egymás és az utánunk jövők ellen vétenénk, ha nem értenénk meg, hogy az ártatlanok elpusztításánál nincs bűnösebb tett. Hét évtizede nemcsak az ártatlanul megkínzottak és megalázottak halálsikolyai értek fel az égig, hanem a világ erkölcsi rendje is félresiklott.
Hetven évet kellett várnunk arra, hogy egymás szemébe nézve közösen is kimondhassuk: a bűnnek nincs származása, sem nemzetisége. Nincsenek bűnös népek. Csak bűnös tettek, bűnös indulatok, bűnös emberek vannak.
Miként az áldozatok esetében sem az a legfontosabb, hogy szerbek voltak-e vagy magyarok, hanem az, hogy egytől egyig ártatlan emberek voltak.
Ha Isten most ránk néz, azt látja, hogy az ártatlan szerb és magyar áldozatok lelkei ma mind velünk vannak. Lélekben öleljük magunkhoz őket, hiszen ők mind a mi testvéreink voltak. Mondjuk el nekik, hogy semmilyen közösséget nem vállalunk a bűnnel. Mondjuk el nekik, hogy ha visszaforgathatnánk az idő kerekét, nem engednénk teret az őket elpusztító erőknek. Mondjuk el nekik, hogy mi, ma élők, testvéreinkként gyászoljuk őket, mert mi – szerbek és magyarok testvérként tekintünk egymásra.
A mai napon odafordulunk egymáshoz. Egymás szemébe nézünk, és kimondjuk: nem mindegy, hogy mit hagyunk örökül, milyen emléket ápolunk, és mit örökítünk tovább utódainkra.
A kudarcok és sérelmek indulatoktól súlyos örökségét nem örökíthetjük tovább, csakis a kölcsönös tiszteletét és az igazságét!
Tisztelt Emlékezők!
Az, hogy a Szerb Köztársaság államfőjével ma itt állunk és fejet hajtunk, világos üzenetet jelent. Azt üzeni minden magyarnak és minden szerbnek, hogy nekünk, ma élőknek, van erőnk szembenézni a múlttal, és van erőnk szembenézni az igazsággal.
Ami a mai napon itt Csúrogon történik, nem pusztán közös múltunk egyik hetven éve lezáratlan fájdalmas fejezetének nemzeteinkhez és országainkhoz méltó elrendezését jelenti. A mai napon nem csak fejet hajtunk az egymás áldozatainak emelt emlékművek előtt, és lélekben nem csak sok ezer ártatlan áldozatnak adunk végtisztességet.
A mai nap ennél sokkalta fontosabb. A mai napon a világ 20. században kibillent erkölcsi rendjéből helyreállítunk valamit. Valamit, ami mindannyiunknak fontos érték.
Ezért a mai napon megszólítom azokat, akik abban hisznek, hogy jelenünket az egymás iránti kölcsönös bizalomnak és az egymás iránti kölcsönös tiszteletnek kell formálnia. Megszólítom mindazokat a bölcs és előrelátó embereket, legyenek szerbek, magyarok vagy más nemzethez tartozóak, akik belátják, hogy a 21. század megújuló Közép-Európája ilyen gesztusokból születik meg. Kérem őket, segítsenek másokat is meggyőzni arról, hogy közös boldogulásunkat csakis ez jelentheti. És innen szólítok közös cselekvésre minden jó szándékú embert, aki maga is úgy véli, hogy életre szóló szövetség köti egymáshoz azokat, akik egymás gyászában osztozni tudnak.
Tisztelt Emlékezők!
Köszönöm Elnök úrnak, Szerbia polgárainak, köszönöm az áldozatok emlékét megőrzőknek és ápolóknak, hogy a szerbmagyar együttélés története ma egy olyan fontos nappal vált gazdagabbá, amelynek dátumát arany betűkkel őrzik majd meg az utókornak a két ország kapcsolatáról szóló történelemkönyvek.