Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország köztársasági elnökeként ünnepükön köszöntök minden magyarországi horvátot.
A magyarországi horvátok napját idén jelképes helyen tartjuk: Pécs, ez a soknemzetiségű, színes, és értékekben különösen gazdag város a magyar és a horvát kultúrának is egyik fellegvára.
Nagy tisztesség, hogy ma este Ivo Josipović úrral, a Horvát Köztársaság elnökével együtt ünnepelhetünk. Jelenléte üzenet számunkra. Azt üzeni, hogy a Magyarországon élő, sokféle hagyományt őrző horvátok közösségként való megmaradása mindkét ország felelőssége. Sőt, több annál: szívügye.
Múltunkból eredő üzenet ez. Hiszen nyolc évszázadon át egy államban éltünk, egy királyt tiszteltünk, egyek voltak céljaink akkor is, ha más nemzethez tartoztunk. A horvátok és a magyarok közös államiságára mindkét nép méltósággal és büszkeséggel tekinthet.
Jelképe lehet közös múltunknak a Zrínyiek sorsa, akik készek voltak az életüket is áldozni a hazáért. Az ifjabb Zrínyi Miklós pedig költőként gazdagította korszakos művekkel nyelvünket és kultúránkat.
De gyarapították örökségünket azok a generációk is, amelyek emberöltőkön keresztül művelték e földet, szőtték a vásznat. A horvát földműves, iparos, a halász, tanító, a pap – Pannónia és a Duna-vidék minden jóravaló, szomszédjával békében megférő embere.
Gondoljuk csak meg! Hány olyan együttélést ismerünk a világ népei között, amely nem keltett komoly vitákat, nem okozott háborút? Sőt, a barátság, a tisztelet, az egymásért érzett felelősség, a közös múlt nyomán még erősödött is. A magyar–horvát közös história ma is mindkét nemzet tulajdona. Sem elbitorolni, sem újraírni, sem átértelmezni nem akarta, s nem akarja senki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi lehet az alapja a kölcsönös tiszteletnek? Elsősorban az, hogy a velünk élő horvátok jól gazdálkodtak örökségükkel. Büszkék voltak arra, ami horváttá teszi őket, és megőrizték mindazt, ami gyermekeiket, unokáikat, kései utódaikat is horváttá teheti.
Bölcsen és helyesen cselekedtek. Miként helyesen cselekedtek azok a magyarok is, akik ragaszkodtak magyarságukhoz, amikor a történelem úgy fordult, hogy ők találták magukat egy határ másik oldalán, kisebbségi sorban. Illő, hogy róluk is megemlékezzünk.
A kölcsönös megbecsülés és tisztelet az az alap, amelyre építhetünk. Büszke vagyok arra, hogy ott lehettem, amikor, bő két évtizede, végre ismét önálló lett a magyar állam, amelynek egyik első döntése éppen az volt, hogy segítsük az újjászülető horvát államot.
