Tisztelt Ház!
Aki az előbbi rövid – de korántsem teljes – összegzést hallotta, joggal teheti fel a kérdést: mindaz, amit az említett években alkottunk, kiállta-e az idő próbáját.
Nyugodt szívvel mondom, igen.
Magyarország független, demokratikus jogállam. Szabad ország. Olyan ország, ahol ma már természetes, hogy szabadon mondjuk el a véleményünket, szabadon gyülekezünk, közlekedünk, szabadon vállalkozhatunk, szabadon választunk képviselőket, polgármestereket, szabadon hozhatunk létre szakmai érdekképviseleti, politikai szervezeteket, szabadon veszünk részt különböző nemzetközi szervezetek munkájában.
A szabadság azonban törékeny, ahogy Ronald Reagan fogalmazott „… minden nemzedéknek folyamatosan küzdeni kell érte és védelmeznie kell …”
Tisztelt Országgyűlés!
Az elmúlt hetekben azt kellett megtapasztalnunk, hogy szabadságunknak nem csak politikai, vagy jogi korlátai lehetnek. Ma nem külső erő, hanem egy láthatatlan vírus akadályoz minket abban, hogy 30 éve kivívott szabadságunkat élvezhessük. Félelem, bizonytalanság, a jövőért és szeretteinkért való aggódás tölti ki mindennapjainkat. És a remény.
A remény, amit az összefogásnak, segítőkészségnek, áldozatvállalásnak, egymásért érzett felelősségnek újabb és újabb – időnként megható, máskor tanulságos – példái táplálnak. Az elmúlt hetekben a járvány nemcsak törékenységünkre figyelmeztetett, de a társadalmi összefogás erejét is megmutatta.
A járvány majd véget ér. Életünk visszatér a rendes kerékvágásba. Ahhoz, hogy ez minél gyorsabban megtörténjen, nemzeti összefogásra van szükség. A ránk váró feladatok megoldásához használjuk erőforrásként mindazt, amit az elmúlt 30 évben elértünk, és mindazt, amit az elmúlt hetekben megtapasztaltunk, hogy hamarosan újra élvezhessük a megszokott szabadságot.
