Beszédek
2012. október 18.

Áder János köztársasági elnök beszéde az EuroSkills 2012 verseny magyar résztvevőinek tiszteletére adott vacsorán

Kedves fiatal Szakemberek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden verseny a teljesítményről szól. Nemcsak a megmérettetésről és a győzelemről, hanem a nemes versengés nyújtotta örömről is. A tudás és a tehetség tiszteletéről. A szorgalomról és egymás elismeréséről. Arról, ami képes többé és jobbá tenni minket, és velünk együtt azt a világot, amelyben élünk.

Szól mindarról, amit nap mint nap érdemes fejlesztenünk önmagunkban. És arról is, amit a másiktól érdemes megtanulnunk. Mindarról, ami értelmessé, tartalmassá teszi törekvéseinket, s vele együtt azt a munkát, ami választott hivatásunkként tölti ki életünket.

Önök egy fontos versenyen vannak túl, amelyen derekasan helytállva szereztek rangot, becsületet önmaguknak, csapatuknak, a magyar szaktudásnak. Tiszteletre méltó teljesítményt nyújtottak. Az 5 arany, 1 ezüst, 5 bronz és 2 kiválósági érem olyan siker, amely önmagért beszél.

De e szép sikeren túl elismerést érdemel mindazok teljesítménye is, akik bár ezúttal nem szereztek érmet, felkészültségüknek és mesterségbeli tudásuknak köszönhetően mégis méltókká váltak arra, hogy a magyar csapat tagjaként részt vegyenek az EuroSkills 2012-es versenyén.

Elismerésem fejezem ki Önöknek, mindannyiuknak, és azoknak is, akiknek része van az Önök sikerében. Tanáraiknak, mentoraiknak, szüleiknek és támogatóiknak. Mindazoknak, akiknek értő figyelme, szeretete, felelőssége és munkája segítette Önöket a sikerhez.

Kedves fiatal Szakemberek!

Önök Európa legjobbjai között tettek tanúbizonyságot arról, hogy nemzetközileg is versenyképes tudással rendelkező ifjú mesterekké váltak. Jó ezt kimondani, mert egy mondás szerint, aki nem mestere szakmájának, az bizony könnyen válik kontárává. Márpedig kinek van szüksége kontárokra?

Magyarországnak Önökre és az Önökhöz hasonló szakemberekre van szüksége. Önökre, és annak a fiatal nemzedéknek az energiájára, felkészültségére, munkaszeretetére, amelyet most Önök képviselnek itt, a Sándor-palotában. És nem pusztán azért, mert jó érzés osztozni az Önök sikerében. Nem pusztán azért, mert az öröm perceire szüksége van ennek az országnak. Hanem elsősorban azért, mert mindannyian azt szeretnénk, hogy a szaktudásnak, és a felkészültségnek ismét olyan becsülete legyen, amely a lehető legtermészetesebbnek számít minden egészséges társadalomban.