Tisztelt Európai Meteorológiai Társaság!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
“Engem a jövő azért érdekel, mert életem hátralevő részét ott fogom eltölteni” – mondotta Charles Franklin Kettering amerikai mérnök és feltaláló, amikor egyszer a hivatásáról faggatták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Önök azért gyűltek össze Budapesten, hogy a jövőről, az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyről – a klímaváltozásról – cseréljenek eszmét.
Időjárás és éghajlat: globális változás és helyi veszélyek.
2018 nyarának végén aktuálisabb címet nem is adhattak volna tanácskozásuknak. A mögöttünk lévő évtizedek felelőtlenségének következményeire ez a nyár még drámaibban figyelmeztetett minket, mint az eddigiek. Erdőtüzek Svédországtól Görögországon át Kanadáig. Súlyos aszálykárok Európa számos országában. Emberek millióinak szenvedést okozó árvizek Ázsiában több helyütt.
Lehet-e mindezt váratlannak tekinteni? Korántsem.
Hiszen 200 éve tudjuk, mit jelent az üvegházhatás. 120 éve ismert, hogy miként hat a légkör CO2-arányának növekedése a felszíni átlaghőmérsékletre. 100 évre visszamenő pontos adatokkal rendelkezünk a tényleges hőmérsékletekről. 50 éve figyeljük, hogyan változik egyre gyorsabban a Föld klímája. 21 éve fogadtuk el a kyotói és közel 3 éve a párizsi megállapodást. Az üvegházhatású gázok kibocsátása mégis egyre tovább emelkedik.
Jól látható, elegendő adatunk és tapasztalatunk van. A többször megfogalmazott politikai szándék ellenére a közös cselekvés mégis várat magára. Pedig látnunk kell, nem a légkör állapota a tét, hanem civilizációnk túlélése!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Teller Ede magyar származású amerikai atomfizikus már 60 éve figyelmeztetett minket a globális felmelegedés következményeire. A sarki jég elolvadására és a tengerek vízszintjének emelkedésére.
Néhány hete pedig egy friss kutatási eredményre kapták fel a fejüket a szakértők. Amerikai tudósok kimutatták, hogy a déli félteke óceánjainak szén-dioxid-elnyelő és kibocsátó képessége sokkal kedvezőtlenebb, mint azt korábban feltételezték.
Újabb és újabb megdöbbentő adatok, újabb és újabb cselekvésre kényszerítő tények.
A tudósok felelőssége, hogy – miként eddig is – szembesítsenek bennünket – egyénként és politikai közösségként is – döntéseink, cselekedeteink következményeire. Arra kérem Önöket – és tudóstársaikat –, hogy kíméletlen őszinteséggel fogalmazzák meg a klímaváltozásról szerzett ismereteiket. Úgy, hogy azok megkerülhetetlenek legyenek a gazdasági élet szereplői és a politikai döntéshozók számára egyaránt.
Újra és újra figyelmeztessenek minket arra, hogy minél inkább halogatjuk döntéseinket, annál radikálisabb fordulatra lesz majd szükség később. Nem hatásvadász szónoki fordulat: valóban civilizációnk jövője a tét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Indonéziában és Pápua Új-Guineában élő asaro törzs bölcsessége szerint: „A tudás csak szóbeszéd, amíg életre nem kel az izmainkban.” Itt az ideje a cselekvésnek!
Őszinte, tartalmas és eredményes tanácskozást kívánok!