Tisztelt Gyülekezet!
„…magyarul akarta hallani és hallatni az Istent.”
Németh László jellemezte ezekkel a szavakkal Károli Gáspárt.
Károli pedig nagyon akarta, hogy Isten üzenetét, az Ó- és Újszövetség olvasmányait anyanyelvükön hallják és adják tovább a magyarok is. Elképesztő erőfeszítéssel, három év elszánt munkájával véghezvitte, amire vállalkozott. Nemzete asztalára tette az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást.
Kedves Honfitársaim!
Akinek fontos, hogy Isten magyarul szóljon hozzá, a templomban magyarul hallja a tanítást, a Bibliában magyarul olvassa az üzenetet és az énekeskönyvből magyarul énekelje a zsoltárokat, az a másik emberhez is magyarul szól a legszívesebben. S ha így tesz, bárhol is éljen, megkapaszkodik a hitben és a nyelvben, és nem veszíti el önmagát, nem veszíti el önmagában a magyart. Ezért volt mindig, minden időben természetes, hogy az anyaországtól távolra kerülők, ahol csak lehetett, mihamarabb saját templomra gyűjtöttek, de legalábbis saját istentiszteletet tartottak.
A megérkezés, a honalapítás fontos cselekedete: templomot, egyházi központot, közösséget építeni. Az ilyen közösségépítés kétszeresen is erőt tud adni. Otthonosabbá, bensőségesebbé teszi az új életet. Ugyanakkor segít megőrizni a születéssel kapott örökséget, a nemzeti hovatartozást.
Mert akinek az élete az új hazában biztos alapokon áll, annak a régihez is könnyebb meghasonlás nélkül hűnek maradnia. Ebben volt és van ma is az egyházaknak pótolhatatlan szerepe.
Tisztelt Gyülekezet!
Isten mindenütt ott van a hívőkkel, de az egyházat az embereknek kell működtetniük, a templomot nekik kell felépíteniük, hogy kifejezzék összetartozásukat. A diaszpórában különösen fontos ez, mert szinte nincs más hely arra, hogy a közösségek tagjai találkozzanak. A szórványban élők számára a templom az anyanyelv, a nemzeti érzés vára is – mint az egykori erődtemplomok szerte a Kárpát-medencében.
Ezt érezhették az Ausztráliába érkező magyarok is. Hiszen a kezdetektől – az első bevándorlónemzedékektől – minden felekezet kivette a részét a közösségépítésből. A Queenslandi Kerület – benne Brisbane és Gold Coast – református gyülekezeteivel a megalakulás óta az ausztráliai magyarság erődtemploma. Akkora terület magyarságát védi, mint a mai Magyarország 12-szerese.
Az anyaország számára fölmérhetetlen veszteség volt, hogy a II. világháború, majd 1956 után újabb és újabb hullámokban több százezer honfitársunk távozott Magyarországról. A búcsúzókkal kevesebben lettünk országhatárainkon belül, de a „haza a magasban” jegyében határtalanná növekedett politikai nemzetünk. Akik másutt kezdtek új életet, magukkal vitték a nemzetet, és becsületet szereztek a magyarságnak szerte a világban San Franciscótól São Paolóig, Torontótól Melbourne-ig, Oslótól Brisbane-ig.
1956 szellemét, a szabad Magyarország gondolatát is ők tartották ébren a világban, amikor a haza a hazugság rémuralmának kiszolgáltatva hallgatásra kényszerült.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Az első magyar nyelvű Biblia születéséhez nem volt elég egyetlen ember elszántsága, tehetsége, eltökéltsége. Egyedül, társak nélkül Károli Gáspár sem vihette volna sikerre munkáját.
A krónikák feljegyezték, hogy valahányszor a gönci gyülekezet lelkipásztoraként működő Károlinál elkészült egy-egy újabb lefordított szakasz a Bibliából, a lapokat futár vitte a 12 kilométerre fekvő Vizsolyba, a nyomdába.
Ahhoz, hogy az első teljes nyomtatott magyar Biblia napvilágot láthasson, három év alatt nagyon sokszor meg kellett tenni a Gönc és Vizsoly közötti utat. Károli Bibliájának létrehozásában ott van az a sok tucat kilométer is, amit télen-nyáron, esőben, hóban, napsütésben tettek meg ismeretlenek.
Valahogy így van ez minden közösségi szolgálattal. Minden jó közösségnek vannak erős, karizmatikus vezetői, és vannak csöndes megtartói. A mai napon szeretettel emlékezünk a valaha itt dolgozó lelkészekre, kántortanítókra, presbiterekre, gyülekezeti tagokra. A jól ismert nevekre és a csendesen szolgálókra. Az alapítók áldozatos munkájára, a diaszpóralét első feladataira, az újonnan érkező családok befogadására. A sok-sok legyűrt kilométerre, mérföldre, a nehéz, de örömteli időkre.
A vizsolyi biblia „csaknem annyira a magyarság szava, mint Istené” – írta egykor Németh László. Kívánom Önöknek, hogy gyermekeik, unokáik, dédunokáik ebben a templomban hallják Isten és a magyarság szavát is.
Áldást, békességet!