Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Idén, hatvan esztendővel a történtek után illő megköszönnünk itt, Új-Zélandon is mindazok hűségét, akik magukkal hozták erre az anyaországtól oly távoli pontra a szót, hogy ’szabad’, s a tapasztalatot, hogy milyen a megszenvedett ’szabadság’.
Jó látni, hogy ragaszkodásuknak vannak örökösei. 1956 decembere és 1958 februárja között több mint ezer honfitársunk érkezett – közülük sokan igen hosszú és kalandos úton – Új-Zélandra.
Az itteni Vöröskereszt gyűjtést rendezett a magyarok megsegítésére. Az első összeget az ország akkori miniszterelnöke fizette be.
A magyarok pedig méltók voltak a bizalomra. Lelkükben magukkal hozták a szülőföldet, és otthonra találtak az új hazában. Tanultak, dolgoztak, a maguk módján gazdagították ezt a gyönyörű országot.
Ahogy az Önök által jól ismert Szentirmay Pál, az új-zélandi közösség egykori legendás összekovácsolója írta.
„magas a mércénk, és szinte a vérünkben van az, hogy hogyan lehet idegenben is leleményességgel és kemény munkával (…) a múlthoz méltó eredményeket elérni”.
Kedves Honfitársaim!
Dutka Ákos költő verse 1956. november 3-án a Magyar Ifjúságban jelent meg.
„Ady kérdezte sorsa éjjelén:
Lehet-e az ember, ember és magyar?
Feleltek ti bátor, szent fiúk
Lássuk: a Világ most vélünk mit akar?
Vagyunk egy szálig elszánt emberek
Kiket tiporni tovább nem lehet
Ha kell még én is veletek halok,
Ha engedtek Ti szent fiatalok.
Öt nap, s öt véres, szörnyű éjszaka
A csillagokba írta szentelt nevetek,
Köszönöm néktek drága, szent fiúk,
hogy visszaadtátok a csüggedő hitet
S a barrikádok hunyó szent sugarainál
Adynak kiáltsuk szabadon ma már
Mit az Ég falára vérrel írtatok
Emberek vagyunk, újra magyarok.”
Tisztelt Új-Zélandi Magyarok!
Köszönet minden forradalmat támogató tettért. Minden megőrzött emlékért. Minden évfordulós megemlékezésért. Köszönet az Új-Zélandra került forradalmárok bátorságáért, elszántságáért, példamutatásáért. Köszönet, hogy segítettek nekünk, a mi generációnknak abban, hogy egy emberöltővel a forradalom után – Dutka Ákost idézve – emberek vagyunk, újra magyarok.
