Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a tárlat nemcsak a könyvtárban őrzött Arany-relikviákat mutatja be, hanem az Arany-kultusz kialakulásának mozzanatait, és a kortárs magyar alkotók külön ez alkalomra szánt vallomásain keresztül mai, 21. századi rajongásunkat is.
Mert Arany Jánost ma is könnyű csodálni. Még a mai, minden régies hangzásra érzéketlen, minden nyelvi összetettségre panaszos modern nemzedék is közel érezheti őt magához.
Arany János velünk van, hat ránk ennyi év távlatából is. Nem úgy, mint egy távoli óriás, mint a márványba faragott vagy bronzba öntött múlt. Sokkal közvetlenebbül. A lelkünkre hatva, felemelően és otthonosan.
Ahogy Petőfi rajzán láthatjuk ma is. Alig néhány vonallal megrajzolva. Tisztán, egyszerűen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Lassan két hónapja, Arany János 200. születésnapján, március 2-án sokan láthatták, hallhatták Csőre Gábor színművész tolmácsolásában a Nemzeti Színház színpadán megszólaló Toldit.
A Toldi újabb és újabb, ötletes színházi feldolgozásai, balladáinak, verseinek népszerűsége a napnál világosabban bizonyítja Arany költői nyelvének sodrását, vonzerejét, drámaiságát.
A hagyományos tisztelet mellé itt, az OSZK-ban is rendhagyó irodalomórák és találkozások társulnak majd. Kéziratok, dokumentumok között hirdetve: amit itt látunk, több mint írás – élő örökség.
„Más csak levelenként kapja a borostyánt” – de az igaz barát Petőfi már a kezdet kezdetén tudta, hogy Arany Jánosnak rögvest egész koszorú jár.
Abba a bizonyos koszorúba nekünk, mai magyaroknak is illő újabb és újabb, friss leveleket kötnünk. Nem mintha ettől ő több lenne, hanem azért, mert nélküle mi lennénk kevesebbek. Mi, akik ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazt a hazát szeretjük, és ugyanazokat a géniuszokat tiszteljük.
