Amikor Klapka György sok-sok esztendővel később az emlékeit gyűjtötte össze, fájón gondolt katonatársaira, akiknek nem adatott meg a tisztes öregkor. 29 évesen lett vezérőrnagy, de évtizedekkel később is vallotta, hogy amire ifjúságát feltette, s amiért annyian adták az életüket, nem volt hiábavaló.
„Élnek az eszmék – írta –, melyekre elszántsággal síkra szálltam, mint tetterős ifjú, melyekhez rendületlenül ragaszkodtam éltem délszakán, melyek éltető vigaszt nyújtanak aggkoromban.”
Hölgyeim és Uraim!
„Élnek az eszmék” – az eszmék tovább élnek. Tovább az áldozatot vállaló hősöknél. Tovább a dicsőséges hadjáratoknál. Tovább a sírokhoz leboruló özvegyek gyászánál.
Forradalmat kirobbantani, szabadságharcot vívni csak olyan eszmékért érdemes, amelyek győzelem, de vereség után is tovább élnek.
A magyar szabadságharc nem csupán zászló volt és kokárda, honvéd egyenruha és Kossuth-nóta. Ha így lett volna, más sem maradt volna belőle, csak néhány megkopott múzeumi tárgy, a győzelmek és a vereség relikviái. Mártírok sírja a kivégzőhelyen és halhatatlanra festett hősi arcélek a tankönyvekben.
Mi kései utódok – a megnyert forradalomtól, de a levert szabadságharctól is – ennél sokkal többet kaptunk. Nemzeti önbecsülést, a szabadság el nem tiporható szeretetét.
Tisztelt Megemlékezők!
„Élnek az eszmék” – az eszmék tovább élnek.
Tovább élnek: az értékek megbecsülésében, örökségünk megőrzésében és most a Csillagerőd megújulásában. A fegyverek rég elnémultak, az egykori raktárakból eltűnt a lőpor utolsó nyoma is. De ez az erőd ma újra őrtorony és bástya.
És mostantól a Szépművészeti Múzeum, Európában is párját ritkító másolat-gyűjteményének őrhelye. A felújított erőd védi majd, amit a falai közé gyűjtünk, védi amit megőrzésre érdemesnek tartunk, amit megmentünk az utánunk jövőknek.
Hölgyeim és Uraim!
„…megnyert csaták adják a legjobb feleletet” – mondta egykor Görgei Artúr a szabadságharc tavaszi hadjárata idején. A Csillagerőd műemléki megújulása és kibővítése ilyen megnyert, XXI. századi csata. Győzelem a romok, a felejtés, a pusztulás felett.
Köszönet illeti mindazokat, akik megnyerték Komáromnak ezt a csatát, és földjéhez, várához, vitézeihez méltót alkottak.
