Köztük vannak azok a honfitársaink is, akiket egy pusztító erejű tüzérségi gránát ölt meg egy lőrinci pékség előtt.
A tragédia áldozatai itt élő édesanyák és édesapák, életerős fiatal lányok és fiúk, unokáikért aggódó nagyszülők voltak. És egy kiskorú gyermek is. Egy kislány, aki a többi áldozattal együtt épp kenyérért állt sorba. Ártatlan halála azokra vall vádlón, akik a megtorlás terrorját hazánkra szabadították. Veres Teréznek hívták. 13 évesen vesztette életét a pékség melletti robbanásban.
Berger Istvánné
Borbás István
Brunner György
Erdélyi Richárd
Farkas Ferenc Tamás
Gigor János
Gohér János
Gonda János
Gyöngyösi Ede
Horváth Lajos
Kanalas Ilona
Kolarovszky János
Lukács József
Spirka Gábor
Szabados József
Szabó Ignác
Szakál Gyula
Szalai Bálint
Tóth János
A pékség előtti robbanás legidősebb áldozatát Tetz Jánosnak hívták. Ő pár évvel az 1867-es kiegyezés után született, így már negyvenéves fejjel élte meg az első világháborút és a Trianon utáni időket. Idős fejjel túlélte a második világégést, majd megélte a Rákosi-féle diktatúrát. 81 évesen érte a halál.
Tisztelt Emlékezők!
1956. október 23-a után a világ visszavonhatatlanul másmilyen lett. Forradalmunk új irányt adott a történelem menetének, alapjaiban rengetve meg az addig rendíthetetlennek hitt szovjet birodalmat. ’56 erkölcsi ereje, a magyar emberek példája emberek millióiban erősítette meg a reményt Európa-szerte.
Nem véletlen, hogy a magyar forradalom 12 napját 12 évente újabb és újabb felkelés követte a birodalomban. Előbb a csehszlovák, majd a lengyel hazafiak lázadtak fel az elnyomó rendszer ellen, mígnem 34 év múlva a fal leomlott, a vasfüggöny szétszakadt, a kommunista birodalom szétesett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A bazaltkockákon olvasható nevek nemcsak a magyar nép hősiességének állítanak emléket, de egy embertelen, hazug és aljas korszakra is emlékeztetnek. 10 évvel ezelőtt írott versét Nagy Gáspár a következő sorokkal zárta:
„A többit tudjuk:
a napsütéses
október végi keddből
miképp lett ködülte
novemberi első vasárnap
amint az árulás szennye kiáradt
a tizenkét fényes napra
a tereken a friss sírokra
az elfagyott krizantémokra…
De az arcok velünk maradnak
de a szemek velünk maradnak
az idő ezüst orsóján a képek
visszahozott örök emlékek…
Fényeskedjenek az időben: Amen!”
