A természet nemcsak a XIX. században vagy az 50-es években figyelmeztetett bennünket. 2013 júniusában az 1838-as nagy árvíz óta nem látott árhullám érkezett Magyarországra. Nagybajcstól Budapesten át Bajáig mindenütt megdőlt az elmúlt több mint 150 évben mért legmagasabb vízszint. A Duna Budapestnél 9 cm-re volt a 9 m-es vízmagasságtól. És ami talán ennél is fontosabb, ez már a harmadik 8 méter fölötti vízszintet hozó áradás volt a Dunán 10 éven belül. Erre még soha nem volt példa.
Ma már tudjuk, hogy az emberi tevékenység drámai mértékben befolyásolja a Föld klímáját.
Ennek egyik, egyre gyakrabban látható következménye a vízkörforgás (ún. hidrológiai ciklus) felgyorsulása és a hosszú száraz időszakokat követő felhőszakadások, villámárvizek. És nemcsak Magyarországon, mindenütt a világon.
A tudásra – hogy miként védekezhetünk ez ellen – a következő évtizedekben nagyobb szükségünk lesz, mint valaha.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„…ahol csak a gyors és könnyű gazdasági nyereségre törekszenek, ott senkit sem érdekel igazán az ökoszisztémák megóvása. De az önző hanyagság által okozott károk ára lényegesen magasabb, mint az elérhető gazdasági haszon.”
„Tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát…”
Az ember mérhetetlen kapzsiságában már régóta többet vesz el a természettől, mint amennyire joga lenne, mint amennyit a természet elviselni képes, mint amit pótolni tud.
Az elmúlt esztendőben többször tartottam előadást az ország különböző településein.
Az „ipari fejlődés” következtében eljutottunk oda, hogy a Föld legtöbb folyója nemhogy táplálékot nem tud adni a mellette élőknek, de még csak fogyasztható tiszta vizet sem. Folyóink jó része bűzös szennyvízcsatornává vált, ahonnan minden élet eltűnt, és a víz sem emberi, sem állati fogyasztásra, sem öntözésre nem alkalmas, és már ipari célra sem használható.
Vegyi anyagok ezreivel mérgezzük felszíni és felszín alatti vízkészleteinket. Az 5-10-20 milliósra nőtt megapoliszokból töménytelen mennyiségű szennyvíz kerül a folyókba. A Föld óriási területein a víz ma már nem az élet, hanem a betegség forrása. 500 millió ember él ma olyan területen, ahol a vízkészletek – a mostani fogyasztás mellett – néhány évtizeden belül elfogynak.
És mi lesz azután?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Víz Világnapján indokolt felhívni a figyelmet közös felelősségünkre.
És ugyancsak helyénvaló köszönetet mondani.
Köszönetet mindazoknak, akik tudásukkal, munkájukkal, odafigyelésükkel segítik, hogy a folyóink mentén élők biztonságban tudhassák életüket, értékeiket. Akik kellő előrelátással végzik akkor is a munkát, amikor a folyó békés arcát mutatja. Akik időben felkészülnek a veszélyre. Akik segítenek védekezni a rekordokat döntő árvizek idején. Akik óvják vízkincsünket. Akik biztosítják, hogy a víz csak „áldás” legyen.
Köszönet érte!
