Nem mindennapi munka ez, és nem mindennapi sors az, ami vállalásuk következtében Önöknek jutott osztályrészül. Ezért fontos, hogy érezzék, nemcsak egymásra tekinthetnek igazi bajtársként, hanem minden itt töltött percükben a haza is sorsközösséget vállal Önökkel.
Mint ahogy elszakíthatatlan sorsközösséget érzünk azokkal a hősi halált halt magyar katonákkal is, akik szolgálatteljesítés közben vesztették életüket itt, Afganisztánban. Ismerjük nevüket, sorsukat, fényképek őrzik mindannyiuk arcát. Bátor nők és férfiak voltak, akikre most néma főhajtással emlékezünk. Isten tartsa meg őket a haza és szeretteik emlékezetében!
Honvédek, magyar Katonák!
A közelgő karácsony alkalmából azt kívánom Önöknek, hogy küldetésük végeztével mindannyian épen és egészségben térhessenek vissza hazánkba, otthonaikba, féltő szeretettel váró családtagjaik körébe. Egyúttal kérem és elvárom Önöktől, hogy a jövőben is magyar katonához méltón lássák el feladataikat.
A nemzeti színű zászló, ami a táborban lobog, és a nemzeti színek, amelyeket mindannyian egyenruhájukon viselnek, emlékeztesse Önöket minden nap küldetésük értelmére és esküjükre: Magyarország és a magyar nemzet érdekeinek szolgálatára.
Arra a szolgálatra, amit nap mint nap közösen sikerrel teljesítenek.
Tegyenek meg hát továbbra is mindent, amit kell, a hazáért, a szövetség ügyének előmozdításáért, és azért, hogy Afganisztán népei békében vehessék kezükbe a sorsuk.
Kívánok mindnyájuknak katonaszerencsét! Magyar katonák, Isten áldjon benneteket!
Szerkesztett változat.
