120 évvel ezelőtt – 1896-ban – az első újkori olimpiára utazó magyar csapatot csak néhányan kísérték ki az állomásra. Nem volt ünnepi pompa. Sem buzdító beszéd.
A vonat indulása előtt valaki – a peron végéből – az egyik kocsihoz futott, és az ablakon kihajolva integető sportolóknak egy összetekert vásznat adott a kezébe.Egy piros-fehér-zöld lobogót. Stobbe Ferenc sportújságíró az állomásra menet – egy hirtelen ötlettől vezérelve – egyszerűen lekapta valahonnan a zászlót. Hátha szükség lesz rá. És milyen igaza lett! Néhány nap múlva ez a zászló büszkén köszönthette a magyar csapat és Hajós Alfréd első olimpiai győzelmét. Azét a Hajós Alfrédét, aki a nyomába eredőknek csak ennyit üzent: „Az ember nekimegy a meredeknek, s nem néz máshová, csak oda, ahova lépni szándékozik.”
Volt abban valami sorsszerű, hogy az első olimpia legelső rajthoz szólított versenyzője, az egyes rajtszám viselője egy magyar ember volt: Szokoly Alajos. Az olimpiai eszméhez való hűségről pedig mindent elmond az elmúlt 120 év teljesítménye.
168 arany
146 ezüst
166 bronz
464 további pontszerző hely.
Az összesített éremtáblázaton Magyarország a nyolcadik.
És ha a lakosság aránya szerint vizsgálnánk a magyar sportolók teljesítményét, akkor a harmadik legeredményesebb nemzet lennénk.
Néhány hónappal ezelőtt a Nemzeti Sport remek sorozatot indított, amiben bemutatja az eddig megszerzett 168 aranyérem történetét.
Rövid, ám annál tanulságosabb történetek ezek. Egytől egyig.
Az egyik ilyen történet főszereplője Keleti Ágnes, 46. aranyérmünk megszerzője.Néhány héttel az olimpia előtt súlyos bokasérülést szenvedett. Éppen felépült sérüléséből, amikor kitört a magyar forradalom.
Önéletrajzi interjújában így vall erről:
„Volt úgy, hogy orosz tankok előtt kellett elmennem, de senki nem szólt hozzám. Végül eljutottam a Sportcsarnok kerítéséhez, de nem akartak beengedni. Addig kunyeráltam a kapusnak, aki jól ismert, míg nagy nehezen beengedett.Bejutottam az öltözőbe, de épp, amikor már átöltözőben voltam, a fülem mellett elsüvített egy golyó, és belefúródott a falba. Rohanva jött az őr, és azonnal el kellett hagynom a csarnokot.
Így hát több edzés nem volt egészen addig, amíg el nem jutottunk a Prága környéki cseh edzőtáborba. (…) Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogunk elindulni, de nagyon reméltem, hogy újabb négyévi munkám nem fog kárba veszni.”
Keleti Ágnes végül eljutott Melbourne-be, hogy a Helsinkiben szerzett aranyérem után újabb négy aranyat nyerjen.
- Szorgalom
- Kitartás
- Küzdeni tudás
- Bátorság
- Lelemény
- Fair play
Sportolói erények.
Azt kívánom, hogy merítsenek erőt az Önök előtt járt sportolók történeteiből!
S nemcsak Keleti Ágneséből, hanem a másik ötszörös bajnok Egerszegi Krisztináéból, aki mind a mai napig az egyetlen női úszó, aki egyéniben öt aranyérmet nyert.
Vagy Balczó Andráséból, aki a cipőjébe fájdalomcsökkentő sarokemelőt fabrikált, s a lábszúrást otthon, a radiátor derékszögű forrasztásán gyakorolta.
Vagy Zsivótzky Gyuláéból, aki hosszú kihagyás után, szétszabdalt hasizommal állt újra a dobókörbe.
Vagy Gerevich Aladáréból, aki 28 év különbséggel nyerte első és utolsó aranyérmét.
Vagy a télvíz idején is a szabadtéri medencében edző Székely Éváéból.
Vagy Kovács István leleményéből, aki néhány perc alatt lett úrrá a néhány dekagrammos súlyfeleslegén.
Vagy Gyurta Dániel Fair Play Nagydíjat érdemlő négy évvel ezelőtti gesztusából.
Vagy a férfi kardcsapatunk 1988-as szöuli diadalából, amikor nemcsak egy 28 éves átkot sikerült megtörni, de az egyéniben csak ötödik helyig jutó kardozóink csapatban a dobogó felső fokára állhattak.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Köszönet mindazoknak a sportolóknak, Önöknek, akik megszerezték az olimpiai részvétel jogát! Köszönet az Önöket felkészítő edzőknek, az Önöket segítő orvosoknak, gyúróknak! Az ő elhivatottságukat Komjádi Béla példájával szeretném erősíteni.
Komjádi Béla sportolói pályáját egy baleset hamar derékba törte. Ő azonban nem adta fel. Élete végéig elkötelezett híve maradt a vízilabdának.Új edzés- és játékmódszert dolgozott ki, utánpótlás rendszert épített, pénzt kalapozott, hogy a csapat kijuthasson az olimpiára. A munka gyümölcse 1932-re érett be. Los Angelesben ekkor nyertük a magyar vízilabda első aranyérmét. Amit még további 8 követett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A futball Európa-bajnokság hamarosan véget ér. Viszont velünk marad a közösségi élmény – amihez elég volt a játékosok becsületes, tisztességes hozzáállása.
Néhány hét múlva az olimpiai közvetítéseket milliók nézik majd.
Önöknek érezniük kell a szurkolók biztatását, a mi biztatásunkat.
És tudniuk kell, hogy személyes sikereikkel, teljesítményükkel a magyar nemzet minden tagjának örömet szereznek.
Mámoros pillanatokat. Felejthetetlen élményeket.
Azt kívánom Önöknek (és azt kívánom magunknak), hogy Rióban minél többször láthassuk a magyar zászlót, és minél harsányabban szóljon ott és idehaza:
Hajrá, magyarok!