Örömmel számolhatok be Önöknek arról, hogy Magyarországon a klímavédelem ma már olyan ügy, amelynek fontosságában a társadalom túlnyomó többsége egyetért. Olyan ügy, amelyben sem társadalmi, sem politikai, sem földrajzi, sem iskolázottsági megosztó törésvonal nem létezik a magyar társadalomban. Biztos vagyok abban, hogy ez számos más országban is így van.
Miként biztos vagyok abban is, hogy a politikusok számára a jövőben sokat nyom a latban a környezeti fenntarthatóság kérdésének fontosságában egyetértő emberek véleménye. Égető szükség van erre a demokratikus ösztönző erőre, hogy az emberiséget fenyegető legnagyobb bajt elkerülhessük, és hogy a párizsi klímacsúcshoz hasonló állomásokon keresztül a legnagyobb jót elérhessük.
Ahhoz, hogy csakugyan így lehessen, rendíthetetlen türelemre, újabb ötletekre, kitartó ismeretterjesztésre, és fáradtságot nem ismerő munkára lesz szükség. Ebben a munkában Önöknek, tudósoknak és nekünk, politikusoknak szövetségest kell látnunk egymásban. Önöknek kulcsszerepük van abban, hogy munkájukkal, alkalmazott kutatásaikkal, tudományos megfigyeléseikkel, elemzéseikkel és új felfedezéseikkel elősegítsék a ma használt technológiák mielőbbi megújítását.
A tudomány felelőssége, hogy olyan hangon szóljon, amire felfigyel a világ. Hogy olyan erővel nyilatkozzon meg, ami kihallatszik a féligazságok, a tévhitek, a rövidtávú és rövidlátó politikai okoskodások és a cinizmus XXI. századi hangzavarából. A tudomány feladata, hogy ha szükséges, vészjelzéseket adjon és megoldási javaslatokat tárjon a világ elé.
A politikusoknak pedig abban jut kulcsszerep, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak, hogy a lehető legszélesebbre tárják a kaput az új, klímabarát technológiák elterjedése előtt.
A klímaváltozás társadalmi, politikai következményeiből adódó döntésekhez nem kevés politikai bátorságra lesz szükség. Hiszen amiről beszélünk, az nem csak technikai, technológiai kérdés. A klímaváltozásnak, a környezeti fenntarthatóság kérdésének nagyon súlyos szociológiai, társadalmi, demográfiai, egészségügyi és szociális ellátást érintő, migrációs és biztonságpolitikai összefüggései is vannak.
Legyen biztatás számunkra, hogy a tudósok, politikusok és a társadalom tagjai közül is egyre többen ismerik fel, hogy mi is a valódi jelentősége annak, hogy a légkörünk közös, a talaj a lábunk alatt összeér, a vizeink egymásba folynak. Egyre többen ismerik fel, hogy a globális kérdésekben nem járhatók külön utak, nem fejlődhetünk egymás rovására. Csak együtt boldogulhatunk.
Tisztelt tudományos Tanácskozás!
Bizonyára Önök is ismerik azt a világhálót bejárt képet, amelyen egy jegesmedve egy aprócska jégtáblán egyensúlyoz.
Az a darabka jég, tisztelt Hölgyeim és Uraim, szimbólum is. Szimbóluma a mi – egyre gyorsabban olvadó –időnknek.
Ezért arra kérem Önöket, segítsenek minél több emberhez eljuttatni az üzenetet, hogy a veszély valós, az időnk véges, de még van lehetőség a változtatásra, ezért tennivalóink számosak, felelősségünk pedig átháríthatatlan.
Arról pedig, hogy mit teszünk vagy mit mulasztunk, gyermekeinknek kell számot adnunk.
Ismerve a fórum célkitűzéseit, joggal bízhatunk abban, hogy ez a mostani budapesti tanácskozás is egy újabb fontos lépést jelent az úton, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy Einstein útmutatását követve a tudatosság magasabb szintjén találhassunk megoldást a világunkat feszítő problémákra.
Ebben a reményben köszönöm meg figyelmüket, és kívánok Önöknek sikerre vezető alkotókedvet és további eredményes tanácskozást!
