Ezt láthatjuk éppen a finnugor nyelvcsalád esetében. Az idő útvesztőiben bolyongva messzire kerültünk egymástól. Más népekkel éltünk együtt, más kulturális hatások értek, más körülmények közt kellett életben maradnunk. Messziről nézve talán nincs is sok közös bennünk. És mégis, az egykor közös hiedelemvilág elemei, az ősi életmód közös kifejezései, a népi kultúrában megmaradt eszközök, a legrégebbi dallamok bizonyítják az egykori összetartozást.
Ha eltűnik egy nyelv, ha kikopik ebből a láncból egy szem, mindannyian szegényebbek leszünk. Mert a nyelv egy nép identitásának legfőbb biztosítéka, kultúrájának legfontosabb megtestesítője.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A hatalmas területen szétszóródott, egymással nem vagy alig érintkező finnugor nyelvek közösségét felismerni, bizonyítani, belátni, elfogadtatni nem volt könnyű feladat. A magyar tudományosságnak ebben igen jelentős érdemei vannak, ahogyan a finn és észt nyelvészeknek, nyelvtörténészeknek is.
Nem kétséges, hogy mennyivel könnyebb azoknak a nemzeteknek a sorsa, akiknek megadatott az önálló államiság, mint azoknak, akiknek legföljebb egy autonóm terület jutott. Ez a kiváltság egyúttal megnöveli a nagyobbak felelősségét, így a miénket, magyarokét is.
A nyelvi identitás megőrzésének érdekében Magyarország a jövőben is támogatja az oroszországi finnugor köztársaságok új tananyagainak és a hozzájuk kapcsolódó digitális anyagoknak az elkészítését. Ezzel is segíteni akarjuk a mai igényeknek megfelelő nyelvhasználat erősödését.
Egymás jobb megismerése érdekében ugyancsak támogatjuk hungarológiai nyári egyetemek szervezését, és tervezzük magyar lektorok kiküldését az érintett köztársaságok egyetemeire.
Az összetartozás tudata ma is segíthet abban, hogy egyikünk se érezze magát olyan magányosnak, ahogyan a magyarság – a germán, a latin és a szláv népek családjai között.
A magyarságot vándorlásai során sokféle etnikai, nyelvi és kulturális hatás érte. Nyelvünk ezek nyomán változott, alakult, gazdagodott. A sok szálból szőtt magyarság összetevői között ott van a finnugor szál – ahogyan a távoli rokon népek is oly sok más hatás nyomán alakultak, fejlődtek.
Ez a hagyomány, ez a rokonság fontos nekünk, magyarázatot ad kultúránk nem egy különös vonására.
Büszkék vagyunk arra, hogy annyi évszázadon át, idegen, és sokszor ellenséges közegben meg tudtunk maradni magyarnak, és ezt a képességet láthatjuk a rokon népek körében is, akiknek akármennyi gonddal kellett is megküzdeniük, akármilyen történelmi megpróbáltatásoknak voltak is kitéve, ők mégis megőrizték identitásukat.
Ennek a sokféle örökségnek a megőrzése közös felelősség. De nemcsak a miénk, hanem a nálunk nagyobbaké is. Azoké, akiknek tudniuk kell: ők is szegényebbek lesznek, amikor egy-egy nyelv végképp csak a könyvtárak mélyén őrzött könyvekben marad fenn, és nem a mindennapokban él tovább.
Közös felelősségünk (nagy és kis nemzeteké), hogy segítsük végzetesen fogyatkozó rokonaink küzdelmét. Segítsük pusztulóban lévő kulturális értékeik megóvását, gazdag hagyományaik megőrzését. Ezt a célt szolgálják a maihoz hasonló találkozók.
Ehhez kívánok sikeres szakmai beszélgetéseket, hitet, bátorságot!
