Beszédek
2013. március 22.

Áder János köztársasági elnök beszéde a varsói gazdasági fórumon

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves lengyel és magyar Barátaim!

Először is szeretném megköszönni a fórum szervezőinek a mai rendezvényre szóló meghívást.

Komorowski elnök úrnak őszintén hálás vagyok a bátorító, a magyar–lengyel gazdasági kapcsolatok fontosságát oly jól megvilágító szavaiért.

Ezek a kapcsolatok nem mai keletűek: alighanem már Árpád-nembéli Judit leányasszonyt is jókedvű kalmárok kísérték, amikor ezerharminc évvel ezelőtt elindult észak felé, hogy Vitéz Boleszló fejedelem felesége legyen.

A közös családi kötelékek létesítésére később is találunk példát: a feljegyzések szerint a 17. században gyakran fordult elő, hogy a tokaj-hegyaljai szőlősgazdák legényfiai vitték el Lengyelhonba a szekerekre rakott hordókat, bennük a csodás édes borral. A bort aztán eladták Szandecben, Krakkóban, Varsóban, Ilyvóban, és, mi tagadás, ilyenkor egy-két hétig az ő mulatozásuktól visszhangzottak a lengyel városok utcái. Mesélik, sokszor megtörtént, hogy nem is egyedül tértek aztán haza Magyarországra: a szekéren akkor már ott ült mellettük egy-egy ifjú lengyel feleség.

Mai kifejezéssel úgy mondanánk, Lengyelország már akkor is stratégiai partnerünk volt.

A dicső múlthoz képest a jelen, valljuk be, meglehetősen elgondolkodtató képet mutat.

Papíron jól állnak a dolgok: akár még büszkék is lehetnénk arra, hogy az éves kereskedelem értéke hat és fél milliárd euró. Az igazság azonban az, hogy ezzel csak akkor dicsekedhetünk, ha nem nézünk a számok mögé.

Mert hát Lengyelország közel negyvenmilliós piacára kevesebb magyar áru jut el, mint az ötmilliós Szlovákiáéra. Igaz, Szlovákia legalább közvetlen szomszédunk, de Csehország nem, és az ottani tízmilliós piacra is majdnem ugyanannyit szállítunk, mint Lengyelországba.

Lengyel barátainkkal közös bennünk a felismerés, de az elhatározás is, hogy ezt a helyzetet most már ideje lenne megváltoztatnunk.

Szerencsére a magyar–lengyel kereskedelemben van azért ígéretes elem is. 2010 óta, ha lassan is, de nő a magyar kivitel, és abban bízhatunk, hogy a magyar gazdaság kibontakozása a lengyel exportőröknek is új lehetőségeket kínál majd: adathordozók, kőolajipari termékek, optikai műszerek, gyógyszerek, vetőmagok eladását Magyarországnak.

A másik pozitívum az, hogy mindkét fél kivitelében a magas feldolgozottságú termékek a meghatározóak, vagyis olyan cikkek, amelyek méltóak a 21. század modern gazdaságához.

Sajnos, a befektetések terén talán még több a tennivaló. Magyar részről még csak-csak elfogadhatóak a számok: cégeink – közvetlenül vagy áttételesen – több mint másfél milliárd eurót fektettek be Lengyelországban.

A gond az, hogy ez a nem túl magas szám is négyszeresen meghaladja a magyarországi lengyel befektetések értékét; ezt sürgősen orvosolni kellene. Magyarország kiszámítható üzleti környezet megteremtésével, a befektetni kívánók számára stabil adórendszer kialakításával szeretne vonzó célponttá válni a lengyel befektetők számára. Önök a magyar gazdaságban sok új lehetőségre számíthatnak, mi pedig Önökre számítunk: nyitottságukra, érdeklődésükre, vállalkozó kedvükre.

Őszintén remélem, hogy a következő hasonló fórumon már friss eredményekről, nagy előrelépésről tudunk majd beszámolni.

Addig is hadd kívánjak mindnyájuknak jó munkát, az üzleti életben pedig szerencsét és sikert.