Tisztelt Ünneplő Közösség!
A legenda szerint, amikor Szent Márton egyszer megfékezett egy mérgeskígyót, így szólt: „A kígyók hallgatnak rám, nem úgy az emberek”.
Ma, 1700 évvel a születése után nekünk, 21. századi magyaroknak itt, Európában és a Kárpát-medencében be kell bizonyítanunk, hogy hallgatnunk kell a jó szóra.
Meg kell mutatnunk, hogy van bennünk figyelem és megértés a körülöttünk élők gondjai iránt. Meg kell mutatnunk, hogy az alázat nem divatjamúlt tulajdonság. Hogy egy több mint ezeréves kultúra nem régi, hanem ma is élő alkotóerő. Hogy a hagyomány nemcsak köt a múlthoz, de megtart a jövőben is. Hogy az emberi munkának ma is célja, értelme és becsülete van.
A Szent Márton-év fontos üzenete, hogy gazdag szellemi örökségünk nemcsak kulturális értékeket jelent, hanem az erkölcsi tanítások folytatását is. S hogy ebben a gazdag kultúrájú, gyönyörű országban minden adott ahhoz, hogy a jóság és tisztesség közösséget formáljon. S hogy milyen közösségekben élünk, az mindennél jobban függ attól, tudunk-e bátrak és nagylelkűek lenni. Valahogy úgy, miként Szent Mártonra emlékezve egy másik szent, II. János Pál pápa kérte tőlünk a 20. században.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent Márton ma is itt van a Pannonhalmi Főapátság több mint ezer évre visszatekintő jelen idejében. Az ősi falakban és a megőrzött szellemiségben. Az imádkozásban épp úgy, mint a mindennapi munkában. És ott van mintegy félszáz magyar település nevében − határon innen és túl.
De Szent Márton velünk van akkor is, amikor a hagyomány szerint áldást kérünk a föld ajándékaira, a megtermelt javakra.
És ott lesz a Szent Márton-év minden eseményében. Amikor szorgos kezek ételt osztanak, amikor a hagyomány megelevenedik, amikor a beszélgetések az összetartozásunkról szólnak, amikor a művészet megérint minket, amikor közösen emlékezünk, és amikor áldást kérünk a magyarok jövőjére.
