Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt a hegyet, ahol most vagyunk, Géza fejedelem több mint ezer éve Szent Mártonnak szentelte. Bencés apátságot alapított itt egy erős ország büszke támaszául. Mert tudta, hogy nemcsak a térképen kell megtalálnunk a helyünket. Tudta, hogy a formálódó Európa a királyok patrónusát, a keresztény uralkodói erények őrzőjét tiszteli Szent Mártonban.
És Géza fejedelem erre a jó hagyományra akarta alapozni, ehhez a kultúrához kívánta kötni Magyarországot. Királlyá koronázott fia, Szent István intelmeiben jól tükröződik ez az atyai szándék.
„Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.
Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson.
Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben.
Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass.
Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.”
Pannonhalmán a Bencés Apátság szelleme ugyanezekből az időtálló erényekből táplálkozott. Ezért lettek a pannonhalmi bencések Szent Márton örökségének őrzőivé, s minden történelmi viharban az ország lelki támaszává.
Szent István intésére itt ma sem szűnnek imádkozni „pro stabilitate regni”, „az ország fennmaradásáért”. Hivatásukká lett nemcsak a regula szerinti élet, de az is, hogy példájukkal figyelmeztessenek minket a változatlan, örök értékekre. Hogy a világtól elvonultan is az emberek szolgálatára legyenek, Szent Mártonhoz híven a munkától „sosem vonakodva”.
E monostor szerzetesei több mint ezer éve tanítják a magyaroknak a keresztény hitet. Ahogy II. János Pál pápa 1996-ban a millenniumát ünneplő Pannonhalmát meglátogatva fogalmazott:
„mint hegyre épült város”,mint „fényforrás e vidék és az egész nemzet számára”.
